Bakancs és Fakanál

Cél: A Kopasz hegy

2012-02-28T10:45:00.003+01:00

Hirtelen kitört a tavasz és alig vártam a hétvégét, hogy kirándulhassak. Vasárnapi úti célként a Balaton-felvidéket jelöltem meg, (ismét) hiszen számtalan látnivalóval vonzza a turistákat, és főként engem.
Mivel szerettem volna a Káptalantóti Liliomkert piacon vásárolni, így arra a környékre terveztem be látnivalókat. Egy részüket én már láttam, és meg akartam mutatni a velem utazó ifjaknak is. Nos, nekik is tetszett...
Elsőként Veszprém-Tapolca-Káptalantóti útvonalon leautóztunk a piacra, ahol finom házi dolgokat vásároltam. Házi szörpöt, kemencében sült házikenyeret egy kedves bácsitól, már bejáratott helyről füstölt sonkát, és isteni finom töpörtyű krémet. (Annyira habos, és könnyű de nem jöttem rá mitől) Vettem még kolbászt, kecskesajtot, és sajtkrémet, meg őrségi tökmagolajat. A vásárlást egy kemencében sült friss langallóval zártuk.

Ezután elindultunk a falu határában lévő Sabar hegyi templomromot megkeresni, ami a temető mellett befordulva, majd a téesz major mellett balra induló kék rom jelzésen, kb. 6-800 méterre található egy kis dombon. Egyszer már kerestük, de nyár volt, és annyira körbevette a zöld növényzet, most észleltem, hogy elmentünk mellette. Most kissé kitakarították a környezetét, még padot, asztalt is találunk mellette.

A Sabar hegyi templomrom XIII. századi román-gótikus stílusú rom, az egykori Felső-tóti település temploma volt. Állapota eléggé elhanyagolt, de a szép kilátás miatt mégis érdemes ide felgyalogolni.

Következő állomásunk, eredeti úti célunk a Mindszentkállán található Kopasz hegy volt. Mindszentkállán a kocsma mellett balra befordulva találjuk a takaros kis templomot, mely mellett szintén balra kell elindulnunk, egy kis táblán található "Hegy" felirat irányába. Itt leparkoltuk autónkat, és gyalog indultunk a hegy meghódítására. Az első állomás pár száz méter után a Kisfaludi templom romja ami a régen két faluból álló település északi részének, Kisfaludnak volt a temploma. XIII. századi román stílusú rom, mely a falu feletti dombon található, a Kopasz hegy alatt. Innen indul a gyalogos meredek ösvény felfele.

Miután az első szintre felértünk és megcsodáljuk a kilátást, tovább haladunk, immár erdőben, és feltűnik a bazalt sziklákból készített 277 db lépcső, melyet aztán még 24 db falépcső egészít ki a hegytetőig. Így ha jól számoltam összesen 301 lépcsőfokon jutunk fel. Igazán izzasztó, és egészséges hegymenetnek leszünk részesei, míg a tetőre érünk. A tető egykor bazalttufa bánya volt, de a növényzet ennek nyomait ma már elfedi.

A Kopasz hegy 330 méter magassága nem kíván kilátót, így is fantasztikus körpanoráma tárul elénk. Két helyen is tábla jelzi az előttünk látható tanúhegyeket, így láthatjuk a Csobáncot, Gulácsot, Tóti hegyet, a Szigligeti várromot, és még sok már környékbeli kisebb-nagyobb hegyet, melyet be tudunk azonosítani a táblák alapján. Kész földrajzóra a látnivalók sora. Igaz, a szél letépi a fejünket, de megérte följönni.
Szerintem az egyik legjobb hely a környéken, és azt gondolom, kevesen jártak itt. Nem kell megijedni a lépcsőktől, bár a térdet kissé megviseli, lefele pedig picit csúszósak is a mohás kövek, mégis szép lassan meg tudjuk csinálni a túrát, lehet kapaszkodni a lépcső fölé hajló fákba, és a gyönyörű kilátás miatt mindenképpen megéri! És persze dolgozik a szív, a tüdő, tágulnak az erek, friss oxigén jut a vérbe, izzadunk, ami felér egy méregtelenítéssel, szóval tisztára egészségtúrán érezhetjük magunkat.

A hegy meghódítása után szerettünk volna a Kékkúti nyílt ásványvíz forrásból inni egy jót, de fagyveszély miatt jelenleg el van zárva.

Így a 71-es főúton, a Balaton északi partján folytattuk utunkat, és Örvényesen tettünk egy kitérőt.
Ez a kis 170 lelket számláló falucska már az avarok és rómaiak idején is lakott volt. A Tihanyi Bencések virágzó gazdasága, a XI. századtól malmairól ismert, de a híres Örvényesi Felülcsapós Vízimalom jelenleg zárva van. Műemlékei közül áthaladtunk a Kétnyílású Kőhídon, melyen középen szép kis Nepomuki szobor áll, és a barokk templom melletti Forráskútból töltöttük meg üvegünket friss vízzel. A templom mellett szépen kialakított emlékhely van, az első és második világháború hőseinek emlékére.

Nagyon bájos falu, és ha betérünk a főútról - ami eddig még én sem tettem meg - nem bánjuk meg, szép dolgokat láthatunk. A falu temetője mellett a Malom fölötti dombon templomrom is található, így érdemes akár több időt is eltölteni itt. A falu honlapján olvastam, hogy az Örvényesi strand, ingyenes.

Utolsó állomásunk a tavaszias időben Tihany volt, ahol az Óvár és a Barátlakások megnézése volt a programunk. Örvényes felől érkezve a Tihany táblánál hagytuk az autót, és gyalog vágtunk neki a birkalegelőn át a kb. 4 km-es túrának. Az Óvárhoz frissen festett zöld kereszt jelzésen érkeztünk, megcsodáltuk immár sokadszor a panorámát, és nagyon tetszett, hogy a Tihanyi félsziget miatt, most öt helyen is láttuk a Balatont a hegyek mögött. Láttuk a Belső tavat, a Külső tavat, és a nagy Balatont elöl, ahogy körbeöleli a félszigetet. Kis erdőn keresztül lejtőnek, elég sáros úton közelítettük meg az Óvár keleti oldalában 20 m magas bazalttufa falába vájt Barátlakásokat, mely Közép Európa egyetlen fennmaradt remete telepe.

I. András királyunk által Tihanyba telepített bazilita szerzetesek építményei. Az Apátságot alapító király hitvese, Anasztázia, kijevi nagyhercegnő ukrán földről hozta ide a görögkeleti szerzeteseket.
Az 1952. évi sziklaomlás betemetett néhány lakást, ma még 3 látható, és szerintem fantasztikus látvány.
Az ösvényen egyébként az erdőben jól jelzett ösvényen lehet lejutni tovább a Ciprián forrásig, majd onnan le a Balatonhoz.

A gyalogtúra befejezése futásba torkollt, jött az eső, épphogy megúsztuk.
A napot Balatonfüreden a Bergman cukrászdában egy isteni házi krémessel koronáztam meg.

Giros házilag

2012-02-23T10:07:00.002+01:00

Ha nincs túra, van főzés. De az minden nap. Most az általam készített házias giros receptjét osztom meg veletek. Kell hozzá fél kg, pulykahusi, (mellfilé, vagy medalion) amit előző este csíkokra vágva bepácolunk só, bors, olívaolj keverékébe, és éjszakára hűtőbe tesszük. Veszünk zöldségeket, uborka, saláta, káposzta, sárgarépa, paradicsom, lilahagyma és paprika is mehet, ezt a kettőt én nem szeretem, ezeket nem tettem bele. Kell két pohár danone natur joghurt, (más is jó lehet, ezzel bevált) két csomag saláta fűszerkeverék, egy kapros, egy joghurtos, és egy csomag giros fűszerkeverék. Meg krumpli, a hasábkrumplihoz.

A zöldségeket jó vékonyra szeleteltem, és egy tálban várta a szószt. A joghurtokba belekevertem a kapros és joghurtos salátafűszert, ekkor döbbentem rá, hogy túl erős, ezért még tettem fél-fél pohár joghurtot hozzá. Tehát szerintem három doboz joghurt fog kelleni.

Így már nem annyira karakteres de finom a szószok íze.
Eközben vokba pici olajba dobtam a pácban lévő husicsíkokat, (nyilván serpenyőben is készíthető) és kevergetve átsütöttem, 10-15 perc elég neki. Nem kell kiszárítani, túlsütni.

Rátettem a giros fűszerkeveréket, ici-pici sót, mivel szerintem a fűszer egy kicsit sós. Közben a frituban kisütöttem bő fél kg hasábra vágott krumplit, amitől büdös lett az egész lakás. :-)
Aztán már csak tálalni kellett a tányérra: husi, mellé saláta, rá a kétféle szósz, és a sok hasábkrumpli.
Isteni finom, nem túl kalóriadús, viszont vitaminos nyers zöldséges.
Már csak a lakást kellett két napig szellőztetni....

Valentin napi muffinok

2012-02-22T08:44:00.001+01:00

Igaz, már a múlté a Valentin nap, és nem is igazán magyar szokás megünnepelni, persze azért mindenki igyekszik kis szívecskékkel gazdagítani az életét vagy a szerelmét. Én speciel a családomnak készítettem muffinokat, helyes kis Valentin napi szívecskékkel díszített papírba. A süti nagyon fincsi lett, a recept Stahl Judit muffinos könyvéből való.

A sütés úgy indult, hogy kaptam karácsonyra egy kedves kollégámtól egy üveg csokis-meggyes lekvárt. Fogalmam sem volt, hogy mire használjam, ugyanis kenyérre kenve nemigen tudtam elképzelni. De miután ez a recept pont csokis- és meggylekváros, adta magát, és így készült a muffin. Két tálban kevertem a lekvárt illetve a felolvasztott étcsokit, amihez forró víz, és pici nescafé kellett. A lekvárhoz meg likőr, nekem speciel barack volt otthon.

Külön tálban kellett a lisztet sütőporral és porcukorral keverni, és még egyben amiben a tojások összevegyültek minden hozzávalóval. (A részletes és pontos recept is jön majd pótlólag!!)
Így nem árt, ha van mosogatógépünk, de Juditnak biztosan van, azért talál ki ilyen maszatolós recepteket.

Miután összeállt a tésztánk, amit egyébként rém egyszerű összerakni, belekanalaztam a sütőbe, amit természetesen előzőleg kibéleltem a gyönyörű szívecskés papírokkal.

A végeredmény fincsi muffin lett, de sajnos a papírok már nem nagyon érvényesültek így sütistől.

Azért az ízek kárpótoltak persze, és a süti mind egy szálig elfogyott.

És a recept:
Párizsi csokis muffin
10 dkg étcsokoládé
1 evőkanál neszkávé
15 dkg finomliszt
1 kávéskanál sütőpor
1 csipet só
15 dkg meggylekvár
1/2 dl brandy
10 dkg puha vaj
15 dkg cukor
2 tojás

1. Előmelegítjük a sütőt 175 fokra és kibéleljük a muffin tepsi 12 horpadását egy-egy papírkapszlival.
2. Az étcsokoládét nagyon-nagyon apróra vágjuk, hozzászórjuk a neszkávét, majd 1/2 dl forró vizet öntünk rá, és az egészet addig kevergetjük, amíg a kávé és csoki tökéletesen fel nem olvad. Ha megvan, félretesszük hűlni. Ezalatt egy kisebb tálban összevegyítjük a lisztet a sütőporral és a sóval, egy másikban a meggylekvárt a brandyvel. (nekem baracklikőröm volt otthon)
3. A tésztához a puha vajat (mikróban picit megolvasztottam, csak épphogy) és a cukrot robotgéppel 1-2 perc alatt összehabosítjuk, aztán egyenként beledolgozzuk a géppel a tojásokat. Most lassabb fokozatra kapcsolunk, és a cukros-tojásos vajhoz felváltva hozzádolgozzuk a brandys meggylekvárt, az olvadt kávés csokit és a sütőporos lisztet.
4. A tésztás arányosan elosztjuk a muffin tepsiben, és a muffinokat kb. 25 perc alatt megsütjük. Mint minden csokis süteményt, ezt sem szabad túlsütni, mert akkor kiszárad.
(Isten áldja Stahl Juditot!)

Jó étvágyat, ízleni fog...

Bakonyújvár - Bakonybél

2012-02-21T12:56:00.004+01:00

Hétvégén Bakonyújvár várába kirándultunk, és bevallom őszintén, bár magam is bakonyi leánka vagyok, még sosem hallottam róla. A vár Bakonybéltől kb. 3 km-re található, így a Gerence pusztai buszmegállóban hagytuk járművünket, és a kék sáv jelzésen, majd a házakat elhagyva hamarosan balra fordulva a barlang jelzésen indultunk el. Erősen emelkedett az út, erősen szuszogtam is hegynek fölfele. Hiába, a sok fagyszabadság sok szabadidőt biztosított, ez pedig késztetett arra, hogy mindenféle dolgokat főzzek, és azt meg is egyem. A nulla mozgással ez kicsit megmalacosított, így elég lassan baktattam a helyenként 30-40 centis hóban a többiek után.

A téli erdő nagyon szépséges volt, a nap sütött, igazán kirándulásra alkalmas idő volt. No persze nem cél nélkül, hanem a Várnak a várak mozgalom keretében jöttünk várat látogatni. A mozgalom másik érintő pontja a Cseszneki vár volt, amit - lévén hogy ott nőttem föl - már sokszor láttam, és a többiek is, arról most nem írok részleteket, már van a blogban.
A hegynek egyszer csak vége lett, elértük a kék sáv elágazást, de kis kitérővel megnéztük a Likas-kői barlangot. Érdemes volt, téli havas formájában ritkán látható.

Hamarosan felértünk a gerincre, és a kék sáv jelzésen folytattuk tovább az utat. Mivel semmiféle nyom nem volt előttünk, legfeljebb a szarvasok nyomába léphettünk. Kezdett beázni a zoknim, néhol térdig süppedtem a hóban, de mivel jó idő volt, nagyon élveztem. A gerincen szép kilátás nyílt Bakonybélre, és minden oldalra, igazán fantasztikus a téli erdőben kirándulni.

Jó segítség volt a túrabot, igaz, kölcsönbe kaptam. Sajnos az enyém a Szomor túra után eltűnt. Nem látta valaki a Fizan botomat??
Nemsokára becsatlakozott a kék rom jelzés, ahonnan megjelentek a szervezők, így egyszerre érkeztünk az egykori vár csekély maradványaihoz. Nem látványos, főleg így, hogy a hó mindent betakar.

A táblán elhelyezett infon kívül hosszabb leírást fogok eszközölni a várról, de előbb még a túra további részéről.... A kitűző és csoki, oklevél átvétele után hamarosan elindultunk lefele, immár másik útvonalon. Sajnos hegynek megizzadtam, a gerincen viszont fújt a szél, így nem lehetett tovább időzni. Lefele kedves ismerősök jöttek szembe, miközben a csodás sziklákat fotóztam.

Hamarosan elértük az aszfaltutat, majd átmásztunk a patak felett és a patak túloldalán folytattuk visszafele az utat. Ha jól emlékszem itt is a kék jelzést követtük, miután a rom jelzés megszűnt az aszfaltnál. Szépen tekergőzik a Gerence patak, és az út végig mellette halad. A jég alól itt ott kivillant a víz is, de a legtöbb helyen jeges volt még.

Kb. 4 km megtétele után beértünk a faluba, és a rövid túra után elindultunk anyukámhoz, mert vártak már ránk a finom fánkok.

Bakonyújvár - Podmaniczky vár
A Tönkölös hegy egyik kiugró nyúlványán 432 m magasan találhatók az elpusztult vár csekély maradványai. A vár két részből áll, miután a Tönkölösről lehúzódó 5-10 m széles hegynyergen át volt megközelíthető, az őskori földvár két 10 m széles sáncárka között építették meg a külső várat, ill. kastélyt. Erős falak, zömök kőbástyák, a kor divatja szerint. A lakóépületek a falakhoz simultak, az irásos emlékek szerint a Podmaniczky család várnagya és a vár őrsége számára készültek. Ez volt a vár stratégiailag legfontosabb része, ez lezárta a hegynyerget, így gyakorlatilag megközelíthetetlen volt.
A külső sáncárkon felvonóhíd vezetett, ami a várkapuba torkollott. E kapun át lehetett bejutni a külső vár udvarába. Itt kellett keresztül menni, hogy a szemben lévő várfalon nyíló második várkaput el lehessen érni. Itt ismét a sáncárok feletti hídon kellett tovább haladni, majd a harmadik várkapun át lehetett megközelíteni a várat. Szóval fő a biztonság...
A korához képest hatalmas, kb. 7000 m2 területű belsá vár alaprajza egy papucshoz hasonlított, megfigyelésre, őrködésre szolgált főként.
A kővárat 1530 körül építették a Podmaniczky család tagjai, aki királyi adományként kapták a "telket".
Valóságos rablófészek volt, különösen a Bakonybéli apátság kincseit, élelmét fosztogatták. Az egész vidéket rettegésben tartották, tehát mondhatjuk bátran, hogy rablóvár volt. Talán ezért is nem foglalkozik vele a történelem.
Végül 1543 körül száműzték a vár lakóit, és 1547 körül a királyi csapatok a várat lerombolták.
A XVIII. század elején még tekintélyes romok álltak a vár helyén, és az Esterházy családot említik birokosként. Mára alig maradt valami a várból, látogatásunkkor, a hó azt is elfedte. Persze az árkok látszanak, és így is izgalmasak.
Az infoért köszönet a szervezőnek, Nyevrikel Zsoltinak.

Bakonybél Figyelmetekbe ajánlom Bakonybél egyéb látványosságait, amit még én sem láttam, de tervezek itt egy hosszú hétvégét eltölteni, ahol a látnivalókat megnézem, és a környékbeli szépséges túraútvonalakon túrázok. Nagyon érdekes pl. a Monostor, itt a honlapja, ahol lehet tájékozódni a látogatásról, árakról, történetről, stb.
http://bakonybel.osb.hu/porta/porta01.htm
Bakonybélben található egy szép Szent kút, mellette kis tóval, több túra halad mellette, a Monostor honlapján is említik. A hegyeken barlangok, és persze nincs messze a legmagasabb pont, a Kőris hegy teteje sem. A Kőrisen kilátót, és egy messziről villogó gömb alakú katonai műholdszerűséget látunk.
Sok szép vendégházat, panziót találhatunk, mindenképpen érdemes ide kirándulni.
http://www.bakonybel.hu/koszonto
A közelben van Zirc, ahol éppen úniós pályázati pénzekből teljes rekonstrukció alatt áll a Ciszterci rend Apátsága, és temploma. Az is szerepel még az idei terveim között.

Az én melegszendvicsem

2012-02-17T11:10:00.000+01:00

Nem kell más egy jóízű vacsorához, mint pár szelet kenyér, sajt, kecsap, és retek, vagy anélkül is jó.
A melegszendvics sütőt előmelegítem, eközben a szelet kenyérre szelet sajtot teszek, és még reszelt sajttal is megszórom. Besütöm, és kicifrázom egy kis kecsappal. Friss retekkel isteni vacsora.

Látogatás a Korda Filmstúdióban Etyeken

2012-02-14T15:48:00.000+01:00

Vasárnap egy kedves meghívásnak köszönhetően látogatást tehettem Etyeken a Korda Sándor Filmstúdióban. Az animátor vezette csoport először Korda Sándor életét bemutató kiállításra invitált minket, ahol halovány és enyhén téves ismereteimet javítottam. A három testvér:

Korda Sándor a brit filmgyártás alapító atyja, Korda Zoltán rendező-producer és Korda Vince a Korda fívérek legfiatalabb tagja, díszlettervező, képzőművész. Mindhárman külföldön lettek ismertek és sikeresek, s míg én abban a tudatban voltam hogy Korda Sándor filmrendező 56-ban disszidált, kiderült, hogy ő épp abban az évben halt meg. Tehát a dolog sokkal korábbi volt.

A kiállítás másik érdekessége számomra, hogy Korda úr 5 évig London egyik öt csillagos hoteljében lakott, mert számára ez volt kényelmes. No meg hát meg is engedhette magának. Elve az volt, hogy aki milliomosként él, az előbb-utóbb az is lesz. (Talán meg kéne próbálnom)

A szobáját bemutató képek ill. az én fotóm élethűek, nekem nagyon tetszett a gardróbja. Több tucat fehér ing, több tucat szuper minőségű fekete cipő, stb.

A kiállítás bemutat számos híres embert is, akivel együtt dolgozott a Pusztatúrpásztóról származó okos fiú.

A kiállítás után a stúdiómunkákat mutatták be, számos masinát, és optikai csalódást okozó trükköt láttunk, a motorozástól a víz alatti jelentek forgatásáig. Legjobban a távolságnövelő folyosó makett tetszett.

Megnézhettük még a Honfoglalás c. film szereplőinek ruhatárát, az alkotó életrajzával együtt.

Minden trükkös dolgot ki lehetett próbálni, ennek főleg a csoportban lévő gyerekek örültek, bár ők egy idő után rosszul tűrtők a majd két és fél órás vezetést. Ami nekem meglepő volt, hogy a film készítése előtt aprólékos tervező munkával minden díszletet megcsinálnak kis papírmakettekből, ami egy-két millió forint. Hát akkor még az igazi....

Nagyon érdekes volt a "zajszoba" ahol filmrészletet vetítettek, hang nélkül, és lehetett az eszközökkel hangokat komponálni. A lódobogás például kavicson két pár fél kókuszdió kopogtatásával készül. Az esőhang ezzel a fém hengerrel "készül", amiben kavicsok vannak, és tekerni kell.

Láttunk rajzfilmkészítési technikákat, nagy kedvencem a Vuk volt a bemutató anyag.

Ezek után következett a szabadtéri bemutató, ahol az igazi filmdíszleteket lehett megcsodálni. A Borgiák c. sorozat díszlete a fantasztikus Római Szent Péter tér, a Colosseum, a szegénynegyed, stb. sajnos nem volt fotózható, mivel még folynak a forgatások, de nagyon élvezetes volt egy teljesen élethű várost láttunk.

A New York utca viszont megnézhető, bár a nagy hidegben nem voltam nagyon lelkes, majdnem egy órát töltöttünk kint. Érdekes volt a díszlet, "ezt látni kell" mondhatnám, de azért ízelítőül pár fotó is megteszi.

A sokak számára ismerős Hellboy 2. c. film hoteljét itt láthatjátok:

A bemutató tetszett, egyedi és érdekes, vagyis inkább látványos. A belépő nem olcsó, erről és a bemutatóról itt olvashattok bővebben:
http://www.kordafilmpark.hu/
Ajánlom figyelmetekbe, de ha lehet várjátok meg a tavaszt, sokkal jobban jártok. :-)

Kincsesbánya túra

2012-02-14T15:10:00.002+01:00

Hétvégi egyik programom a Kincsesbányai túra volt. Kincsesbánya egy kicsi bányászfalu Székesfehérvárhoz közel, dombokkal erdőkkel övezett, és a közelében a Fehérvárcsurgói Víztározóval, szép fekvésű falu.
1941-től folyt itt bauxitbányászat 1999-ig, a bánya bezárásáig nagyon sok anyagot termeltek ki. Erről bővebben a falu honlapján olvashattok: http://www.kincsesbanya.hu/index.php?pg=sub_7
A túra az iskolából indult, a tavalyihoz képest egészen kevesen voltak, de betudható szerintem ez a nagy hidegnek. Reggel mínusz 14 fokban indultunk el. Én, gyávaságból (hogy nagyon hideg van) csak a rövid 10 km-es távon indultam, bár volt 20 és 30 km-es táv is. Mivel már mindkettőn voltam, talán nem nagy szégyen.
A hideg ellenére az első dombon már ki kellett zipzáraznom a kabátomat, mert azért ha mozog az ember nem fázik, vagy legalábbis nem olyan nagyon.
Az emelkedőn szép havas erdőben értünk fel a tetőre, a téli táj ritka kincs manapság.

Örüljünk a hónak, mert évek óta nem volt, ki kell használni a tél örömeit. Szóval a hegytető után a már ismerős úton haladtam tovább, szóba elegyedve egy Bakonybéli túratárssal. Közben elhaladtunk egyik bezárt nyíltszíni bányrész mellett, ezt le is fotóztam.

Most persze hó lepte a vörös földet. A dombtető után természetesen lejtő következett, majd hamarosan a tóhoz értünk, ahol egy turistaházban volt az ellenőrzőpont. Innen váltak szét a hosszabb és rövidebb távok. Eddig piros-kék jelzésen jöttem, ezután a kéken folytattam. A ház előtt pecsételtek a pontőrök, egyenlőre jól bírták a hideget. A ponton almát kaptunk, amit ezúttal én nem kértem. Még ráfagyott volna a számra. :-)
Percek múlva már a befagyott tavat csodáltam, nem is láttam még ilyen zordnak és szépnek.

Néhány száz méter után felértem a víztározó tetejéhez, innen rövid ideig aszfalton majd ismét erdőben folytattam az utat. Sajnos nagyon rövidke volt ez a túra, sajnálom nagyon hogy nem mentem hosszabbra. El sem lehetett fáradni, és nagyon jól ki volt szalagozva, a jelzések is nagyszerűek voltak, meg az egész szervezés. A célban oklevelet, nagyon szép kitűzőt vehettem át, majd zsíros, és vajas, valamint lekváros kenyeret lehetett enni, és meleg tea is volt. Az 500 Ft-os nevezési díjért megfelelő ellátást és jutalmat kaptunk.
Itt találkoztam Zsuzsával és Zsoltival, aztán órákat vártam Maci pajtásra, aki azért nagyon jó idő alatt teljesítette a 30 km-t. Csak Teve előzte meg, akinek Macival együtt ezúton is gratulálok!

Ha hideg van, főzz kocsonyát...

2012-02-12T08:33:00.000+01:00

Könnyű nekem, aki hetek óta fagyszabin vagyok, és kis túlzással mindenre van időm. Ilyenkor jön az ötlet, főzzünk kocsonyát. Kellőképpen hideg van hozzá, és kellőképpen sok idő kell rá. Vagy legalábbis nem árt, ha azon a 8 órán keresztül otthon vagyunk, amíg megfő.
A kocsonyát évek óta telente egyszer a kollégám szuper receptje alapján készítem. Numero egy. Legalábbis az övé. Az enyém szerintem numero kettő. De azért nagyon finom.
Hozzávalók: egy csomag kész kocsonyahús a spárból. (Ha nincs, az alábbiakat kell hozzá venni, 4 személyre, mert mondjuk amíg a kollégámnak 8 tányér lesz belőle, nekem mindig 5 tányér lesz. 3 db köröm, 1 db csülök, 2-3 db bőrke, esetleg egy kis farok.)
1 szál répa, 1 szál zöldség, só, bors, fokhagyma, vöröshagyma, pici vegeta, babérlevél.
A kocsonyát hideg vízben felforralom, amikor felforr, leöntöm róla a vizet. A husikat le is mosom, és új vízbe teszem fel, ez már lehet langyos. Ha forr, pici lángra állítom a gázt, és folyamatosan szedem le a habot róla. Egy óra múlva beleteszem a zöldséget, répát, kb. 20 db egész borsot, sót, ja, és egy darab füstölt szalonnabőrkét. Kb. 2 óra fövés után 2 fej (!!) fokhagymát, 1 kis fej vöröshagymát, 1 pici babérlevelet teszek hozzá. Ezután minimum 6 órát főzöm még, esetleg pici vizet hozzáadva pótlásnak. Levétel előtt fél órával 1 mokkáskanál vegetát teszek hozzá.
Ha kész, kicsontozom a cuccot, (vigyázat forró!) a bőkért, és fele cuccot amúgy melegében megeszem, a többit tányérokba osztom szét, (még a répát is) és rászűröm egy szűrőn keresztül a levet. Isteni lett, bár egy pici zsír maradt a tányér szélén. Azt finoman le kellett volna itatni papírtörlővel, de elfelejtettem.
Ha van energiátok, próbáljátok ki, aztán lehet virítani. :-)

Eplény

2012-02-10T19:52:00.001+01:00

Eplényt manapság mindenki ismeri, ha máshonnan nem a reklámokból, hogy van sípálya, és négyszemélyes felvonó. Én viszont már egészen apró gyermekkoromban jártam ide, az apukám vitte Csepel teherautóval a focistákat az Eplényi focipályára mérkőzésre a mi falunkból. Mindig vasárnap volt, így aztán apu fölpakolta az egész családot, és irány Eplény címszóval, sokat kirándultunk ott. Vannak is fotóim, ahogy a gyönyörű, erdők övezte sportpályán Erzsike kis szoknyájában szedi a virágot. Lehettem vagy 4 éves...

Manapság viszont nem kirándulni, síelni járok Eplénybe. Járok..... hát ez kicsit túlzás. Tavaly voltam egy napot, és most megint. A tavalyihoz képest most sokkal jobban éreztem magam, akkor nagyon sokan voltak, szinte csak a fekete pályán csúsztunk. (Ez nem vagizás, vagy mégis, a lényeg, hogy a fekete nem annyira fekete azért).
A bizonyos 3-as számú fekete pályán kívül van még a 2-es, piros, és az 1-es kék pálya. Reggel 9-re ott voltunk, és mivel röpke 50 percnyi autózásra van, már 9 órakor vettem a jegyeket. 4 órás jegyet vettem, árban nem vészes,hétköznap kedvezményes, és éppen elég is volt ennyi.

A Szent Sólyom felvonó fél tízkor kezdett, de az elsők között értünk fel az 509 méteres csúcsra, és nagy élmény volt a frissen ratrakolt pályán csúszni. Kiváló állapotú volt a kék pálya, kevesen voltak, nagyon élveztük. Jó hideg volt a csúcson, de sebaj, kárpótlásként sütött a nap.

A piros pályán amatőr síbajnokságot rendeztek, honvédségi szervezésben, így ott csak később tudtunk csúszni. De az is élvezetes volt, éppen kezdett a kék pálya jegesedni, így pont jókor lehetett a napos hármas pályára átmenni. Kicsit sajnáltam utólag, hogy nem neveztem, mert a "hüttében" láttam a szebbnél szebb kupákat.
Egész délelőtt nyomtuk, és nagyon jól esett kint lenni a friss levegőn, bár néha a csúcson eléggé süvöltött a szél, és érzésem szerint kb. mínusz 12 fok volt. (Lent volt mínusz 9).
Dél körül betértünk Holle anyó kocsmájába, ahol istentelenül drágán ittunk egy forró csokoládét habbal. A kettőért 1100 forintot fizettem. Nem érte meg! Pedig a kaják jól néztek ki, volt zöldbabfőzelék, tepsis krumpli, kolbászos bableves (ettől ihletet kaptam és ma én is azt főztem) stb. és minden 850 Ft-ért. Az szerintem megérte volna. No, késő bánat, megittuk és mentünk vissza a pályára, és egészen fél kettőig élveztük a tél örömeit.

Eplényben még az a jó, hogy anyuék 15 percnyire laknak, így az ebédet Holle anyó kocsmája helyett otthon fogyasztottuk el. Fánk volt, és krumplileves.....Anyu mindig fánkot süt, ha túrázni megyek arrafelé, így a jövő hét végén ismét fánkot eszek. Bizony sokat kell gyalogolnom, hogy meg ne látsszon rajtam. :-)

Eplény: A település a Zirci-medencét és a Veszprémi- fennsíkot elválasztó dombháton fekszik. A faluról az első írásos emlék 1765-bõl származik. Kápolnáját Szent Bernát tiszteletére szentelték fel, iskoláját Vajda Ödön zirci Apát alapította.

A falu fejlődése 1930-ban kezdődött, ugyanis 1929-ben ércbányát nyitottak itt.
Manapság sok szép vendégházat találhatunk a faluban, amit szerintem nem csak télen, hanem nyáron is érdemes felkeresni. Szép fekvésű, takaros község, a 82. sz. főúton lehet megközelíteni, ami Zircet Veszprémmel köti össze. Zircen sok látnivaló van, érdemes felkeresni, remélem bemutathatom majd itt a blogomban is, hiszen ott születtem.

A település egyéb érdekessége az éjszakai világítással is rendelkező sípálya. A sízőket az Ámos-hegyre 500 m hosszú síliftek viszik fel, amelyek reggel 9-tõl este 9-ig működnek, síelésre alkalmas időjárás esetén.
A sípályáról info és árak itt: http://www.sielok.hu/siterep/epleny/

Käsespätzle

2012-02-08T20:57:00.002+01:00

Magyarul speciális sajtos.... az osztrák sípályák Hüttéiben kapható három speciális étel közül (gőzgombóc, kaisersmaren (smarni) és käsespätzle) a sajtos nokedlit készítettem el vacsorára.
Szerintem nagyon finom, gyorsan elkészül, és rögtön a havas hegyek között érezhetjük magunkat. Egy kicsit.
Szóval, ki kell főzni egy kis nokedlit (1-2 tojás, 20-30 dkg liszt, só, víz, forró vízbe beszaggatva, vízbe pici olaj) egy serpenyőben pedig egy szelet apró kockára vágott szalonnát pirítunk, majd zsírjában egy kis fej apróra vágott lila hagymát is. Egy rúd natúr krémsajtot belekeverünk, (ezt már nem pirítjuk tovább, mert megég) erre tesszük rá a nokedlit, és kész.

Tehetünk még hozzá kis tejszínt ha szaftosabbra szeretnénk, a tetejére pedig plusz reszelt sajtot.
Fincsi, gyors, és utálatos utána a mosogatás. :-)

A tél örömei

2012-02-08T15:09:00.002+01:00

Beállt a tél, megjött a hó, kinek örömére, kinek bánatára. A fűtés számlák nem okoznak örömet, de a hideg, és szeles idő elmúltával vasárnap szánkózni mentünk Sukoróra.
A Gémeskút étteremmel szembeni domb pont megfelelő erre a célra. Pont jó meredek és pont jó rövid.
A szánkó nagyon csúszott, középen még dobató is volt, ahol könnyű borulni, ha nem vagyunk elég ügyesek.
Jót csúszkáltunk, azért persze egy-két esés a hóba belefért.

A domb tetejéről szép kilátás nyílik a környező hegyekre, és a Velencei tóra.

Ki kell használni ezt a kis havat, kisgyerekek, és nagy gyerekek örömére egyaránt.
Jó szánkózást mindenkinek!

Hollád szőlőhegy

2012-02-08T15:05:00.002+01:00

Sávoly mellett több helyes kis település van, most Horvátkutat, Holládot, és Főnyedet néztük meg. Horvátkut nagyon szép fekvésű település Marcali irányában, szép kis templommal a falu fölött.
Főnyeden sok szép régi, és szépen felújított házat láttunk. Fekvése lapos, de a nyugalom, csend, rendkívüli módon érződik rajta.
Hollád már dombos, szép fekvésű kis falu, helyes házakkal. Fölötte a szőlőhegy, ahova most kirándulni indultunk. A mínusz tíz fokos hidegben nem terveztünk nagyobb túrát, csak a kápolnát szerettük volna megnézni. Sajnálatos módon sok elhanyagolt szőlőt, telket láttunk, de azért van szépen felújított biztató kis pince is. A szőlőhegy dimbes-dombos környezete hangulatos, a kilátás a dombtetőről nagyon szép. Nyilván most a téli szürkeség miatt nem az igazi, de zöldebb időjárás esetén, tavasszal biztosan sokkal szebb a látvány.
A falu fölötti kis kápolnához közelítve még egy kis hegyi keresztet is találtunk, ezek jellegzetesen ott vannak a szőlőhegyeken, bájukkal, hangulatukkal hozzá tartoznak a szőlőhegyekhez.

A kápolna szépen takarosan fehérre meszelve, egy kis tisztáson található, előtte fából ácsolt padok, nyilván a misékhez, több ember, és szép idő esetén.
Nagy fák veszik körbe előlről, a hátsó rész pedig tiszta, füves. Harangja is nagyon szép, sajnos bemenni nem tudtunk.

De egy kirándulást mindenképpen megér, a somogyi dombok hangulata, a szőlőhegy, lelket nyugtató, szemet gyönyörködtető látvány.
A szőlőhegyen a kápolna ki van táblázva, könnyen megtalálható.

Még egy rövid kirándulást tettünk a nyáron felkeresett Kányavári Szigetre a Kis Balatonhoz. Most egészen más képet mutatott, a hideg idő és nagy szél miatt, csak egy rövid sétát tettünk.
A Kis Balaton jégbe fagyva, a nádas jégbe zárva, valami fantasztikus, és egyben kicsit félelmetes látvány. Most szürke idő volt, nem szikrázó napsütés, de így is érdekes.

A hattyúk a jég tetején mozdulatlanok voltak, nem tudtam eldönteni ráfagytak a jégre, vagy csak ülnek rajta és "melegszenek".
Aki teheti látogasson el a Kis Balaton környékére, sok látnivalóval és szép kis falukkal kecsegtet.
Még nem láttuk Vörsöt, legközelebb azt is tervbe veszem, és kerékpárt is viszünk.

Szőcsénypuszta

2012-02-04T17:31:00.000+01:00

Szőcsénypuszta nevét tavaly hallottam először, mikor Sávolyon jártam a barátaimnál. Akkor még nem írtam blogot, így nem tudtam megörökíteni a látott szépségeket. Mostani last minut Sávolyi utamon - amit a hirtelen jött fagyszabadságnak köszönhetek - viszont feltétlenül el akartam menni ismét Szőcsénypusztára, hogy mások is megismerhessék országunk e szépséges, ámde ismeretlen zugait.
Szőcsénypusztát már a középkorban írásos emlékek jegyzik, az 1200-as években középkori földvárat alakítottak ki a lakosság védelmére, ha nem is a törökkel, de a kisebb rablóbandákkal szemben.
Szőcsénypusztát a térképen Somogyzsitfa nevénél kell keresni, ugyanis ehhez a kis somogyi faluhoz tartozik. A Balatontól 18, Marcalitól 12 km távolságban, az egykori Véssey birtokon ma a Széchenyi Szakközép és Szakiskolát találjuk meg. Az iskola vadgazdálkodási és erdészeti technikusok képzése mellett többféle szakmunkást is képez. Hatalmas, 14 hektáros tanerdő, vadászterület és külön vadaspark is található itt, és a szépen felújított kastély, mely az iskolát szolgálja ki.

Miután a birtok Festetics, majd Széchenyi tulajdonban is volt, Véssey Sándor földesúr tulajdonába került, aki 1891-ben eklektikus stílusú kastélyt építtetett. A kastélyt angolpark veszi körül, ritkaság számba menő faállománnyal, és növényekkel. Körbe lehet sétálni, és meg lehet csodálni a bukszusokat, az öreg fákat, melyet az iskola tanulói példásan ápolnak, és tartanak rendben.

A parkon áthaladva elérjük az egykori középkori földvár sáncait, kis hidakon lehet továbbhaladni.A kis hidak, növények még így a téli időben is látványosak, és nagyon romantikus, ahogy meglátjuk messziről a várhegyen lévő gótikus kápolnát.

Az árkokon és hidakon áthaladva felérkezünk a kápolnához, mely előtt az egykori földbirtokos parádés kocsisának állítottak emléket Gábriel arkangyal szobrával.

A szoborral szemben áll a kápolna, elején rács van, így be is lehet nézni. Oltárát borovi fenyőből készítették. Nagyon szép látvány, és a sétának semmi akadálya, bárki bejöhet, ha meg szeretné nézni ezt a szép kis helyet. Tavaly éppen iskolaszünetben voltam itt, de a kapu nyitva, a portás pedig beengedi a látogatót.

A kápolna után továbbsétáltunk a gyönyörű fák között, és megnéztük a vadasparkot, ahol nagyon helyes állatokat láttunk, mangalicát, kecskét, dámszarvast, és őzeket is. Mindenütt látszik a tanulók keze nyoma, igazán jó ötlet volt itt erdészeti és mezőgazdasági iskolát alapítani. Az iskoláról itt lehet többet megtudni:
http://87.229.73.160/~szecseny/kollegium/tortenet.html
http://87.229.73.160/~szecseny/

A kirándulást még több Sávoly környéki kirándulás is követte, jön beszámoló a Holládi kápolnáról, és a befagyott Kis-Balatonról is.

Vacsora pár perc alatt

2012-02-01T09:49:00.000+01:00

Kriszta barátnőm receptje alapján bruscettát készítettem. A sokak által ismert és kedvelt kis előétel most vacsoraként szuperált, és teljes elégedettségemre szolgált, majdnem ugyanazt sikerült kihoznom belőle, mint amit már olasz éttermekben kóstoltam.
Pár szelet barna magvas kenyeret megpirítottam. (Nem kenyérpirítóban, hanem melegszendvics sütőben, így jobban ízlett)
Két főre kb. 12 db koktélparadicsomot apróra kockáztam, ezt bedobtam egy kanál felforrósított olívaolajba, hozzávágtam ill. kinyomóval kinyomtam egy nagy gerezd fokhagymát, só, bors, és kb. 4 perc alatt kész is. Belekevertem pár levél összevágott friss bazsalikomot, és már mehetett is a kenyérre.
Szerintem isteni kis vacsi volt. :-) Egy korty bor jólesett hozzá.

Hófehérke-Piroska túra Csákberényből

2012-01-30T14:33:00.001+01:00

Szombaton a közeli Csákberénybe mentünk túrázni, a Hófehérke-Piroska túra rövid 12 km-es távján. Az időjárás igazi télire vette a figurát, mivel jó kis mínuszok voltak éjjel, a reggel is zimankóssá sikeredett. A vendéglőben egy jó kávé elfogyasztása, és némi sorban állás után rajtot vettünk, a kapott itiner és minden sarkon kitáblázásnak köszönhetően elindultunk végig a zöld plusz jelzésen.
Hamarosan elhagytuk a házakat, és betértünk az erdőbe. Kis ösvény, majd szélesebb út következett, és felkelt a nap, az időjárás kitett magáért.

Hiába a hideg, ha napsütés van, mindjárt kellemesebb gyalogolni. Egyébként sem fázik az ember, ha van rajta sapka, sál, kesztyű, és mozgásban van. A rajtnál ugyan sok ismerőssel találkoztam, de most valahogy egyedül voltunk az erdőben, valószínűleg aki rövid távra jön, nem ilyen korán indul, a hosszabb távosok pedig másfele mentek.
Sok fotót készítettem, mivel az Ugró-völgyi sziklák szakasza nagyon tetszett. Mohás és szürke sziklák egyedül, és sziklafal mellettünk váltakozva, nagyon szép völgy volt.

Enyhe emelkedő következett, elhagytunk pár srácot, láttunk 5-6 őzikét, majd kb. 6 km megtétele után elértük az ellenőrzőpontunkat. Ittunk egy kis forró teát a termoszunkból, megkaptuk a jó szót, és pecsétet, és tovább indultunk.
Valahogy az a jó még a sok más mellett, hogy itt akivel találkozunk, mindenkinek jó kedve van, mindenki örül mindenkinek, és ez a hangulat jókedvre deríti az embert. Felejtődik a gond, a bánat, csak a friss levegő, jó hangulat marad meg.
Testi és lelki egészségmegőrzés szó szerint.
Az ellenőrzőpont után vettünk egy nagy ívű kanyart, majd elhagytuk a Mauer kunyhót is.

Nemsokára egy sárga színű kiszalagozást találtunk, amit az útról letérve követtünk, és egy szép kilátóponthoz értünk. Kár, hogy pont elbújt a napocska, így szürkébb képeket sikerült készíteni.

Visszatérve az ösvényre lejtmenetet vettünk fenyvesek között, és nemsokára a Piroska emlékhez érkeztünk.
Lakos Imréné Piroska emlékére szervezték a túrát, amint megtudtuk, Vasvári Gimis tanárnő volt, ezen a túrán érte a halál, és most éppen 10 éves évfordulója volt ennek a szomorú eseménynek.
A Vasvári Gimnázium kitett magáért, az Igazgató Úr személyes jelenlétével emlékezett meg, kint volt a Vasváris zászló, és a tanulók a Takarodót fújták trombitán.

Nagyon meghitt pillanat volt, elérzékenyültünk.
Innen már leértünk az aszfaltozott bekötő útra, és hamarosan a faluban voltunk. A célban megkaptuk az oklevelet, kitűzőt, finom virsli és tea várt minket.
Jó szervezés, emlékezés, kellemes túra volt.
Gratulálok a szervezőknek.
Képek hamarosan.

Badacsonyörs kápolnája

2012-01-29T08:22:00.000+01:00

A Balaton északi partján autózva számtalan kedves és szép hely található az út mellett. Ilyen az a kis kápolna is az út fölötti dombon, melyet már számtalanszor megnéztem az útról, és sóvárogtam, hogy közelebbről is láthassam. No, most jött el az ideje, hogy nem kellett sietni, és megkerestük a felvezető utat.
A szőlők között felvezető keskeny meredek aszfaltúton, kis táblákat találtunk, így könnyen megleltük a helyes irányt. A dombra felérve elénk tárult a Balaton csodás látképe, és a hófehér kis kápolna hátulja, fenyők ölelésében.

Már a lépcsősor is olyan romantikus volt, a kápolna körül pedig szép fenyők, és sűrű bokrok találhatók. Körbejártuk, és próbáltam lefotózni egyben, de ilyen közelről csak felemás képek sikerültek.

A bejáraton láttunk egy telefonszámot, amit sajnos nem jegyeztem meg, de elvileg megrendelhető egy cd, melyben a kis kápolnák története található. Picit utánajártam én is ennek a kápolnának, és az alábbiakat tudtam meg.

A kápolna 1816-ban épült a Kisörsi szőlőhegyen, és Páduai Szent Antal tiszteletére lett felszentelve. Eleinte még torony és harang nem is volt, azok csak később, 70 illetve 100 év múlva kerültek a kápolnára. A harang árát a hegyőr mustadományokból szedte össze. Minden hektoliter must után két litert le kellett adni. Illetve az árát. Búcsúja nyáron, június 13-án a Szent Antal búcsú, de elvileg nyaranta szombatonként rendszeresen tartanak itt istentiszteletet. Erre vonatkozóan a kápolnánál kiírást nem találtam.

A kápolna mellett régi sírkeresztek találhatóak, feltételezem hogy ahogy másutt is, a templomok mellé temették el a halottakat. Sajnos egy-két sír össze van törve, kár értük. A kápolna belsejében Udvardi Erzsébet freskói találhatók, amit sajnos most nem láthattunk. Udvardi Erzsébetnek a faluban kiállítása is van elvileg. No, lesz mit megnézni még a nyáron.
Például a Folly arborétumot, ami mellett a tavaszi Tanúhegyek túra is elhalad, és öt hektáron csodás faritkaságokat és egyéb szép növényeket lehet megnézni.

A kápolna kedves hely, érdemes ide ellátogatni akár egy balatoni fürdés kapcsán is.

Dörgicsén jártam

2012-01-27T21:15:00.000+01:00

Váratlanul két hét fagyszabadságra küldtek, és én igyekeztem az otthoni házimunkákból kiszakadva tartalmasan eltölteni pár napot. Kedden a kissé szürke időben a megunhatatlan Balaton-felvidékre kirándultunk. Imádom a dombokat, lankákat, szőlőket, kicsi présházakat, a távolból látszó Balatont. Nem volt cél, csak mentünk, és végül Dörgicsén kötöttünk ki. Már sokszor jártam itt, nyáron zöldben nyilván sokkal szebb, de így is fantasztikus látvány, amikor Veszprém-Nagyvázsony majd Mencshely felől közelítünk.

Már messziről látszik az Alsódörgicsei templomrom. Dörgicsén három romot is találunk, érdemes tehát a szép tájon és szép házakon kívül a látnivalókat is megnézni. A házak magyaros Balaton-felvidéki stílusban szépülnek, és irigykedve csodáltam őket. Bizony én is szeretnék ilyet magamnak, nem is nyaralónak, hanem akár állandóra.

Dörgicse hajdan három falurészből állt, így három templomromot kereshetünk fel.
Először a Kisdörgicsei templomromot néztük meg, a szép fehér templom mellett, mögötte levendulaültetvénnyel.

A templom Szent Miklós tiszteletére lett felszentelve, árpádkori románkori kőtemplom.

Ezután megnéztük a falu szélén (Pécsely irányában) a római eredetű műemlék kőhidat, és a vele szemben a pusztában lévő Felsődörgicsei műemlék romot.

A sár miatt nem mentünk közelebb, és már többször láttuk is. Ez a templom Szent Miklós tiszteletére lett felszentelve, ápádkori románkori kőtemplom maradványa.
A híd látványos, mellette van egy kis parkoló, szalonnasütővel és padokkal. Itt szoktunk parkolni az Ultrabalaton futóversenyen, ahova rendszeresen járok szurkolni a bébielefántos barátaimnak, és ahova nagyon szép emlékek fűznek. (www.bebielefantok.hu)

A harmadik és legszebb rom megközelítése ezután következett, Balatonakali, azaz a Balaton irányában. Ez az Alsódörgicsei templomrom, amit Boldogasszony tiszteletére emeltek, a XIII. században. Fehérvári őrkanonokság kegyúri templomának épült, de a XVI. századtól evangélikusok használják. A templom mellett temetőt is feltártak, sőt egy lakóházat is, mely az első kőházak egyike.

A romtemplom mellett tágas tér, szalonnasütő helyek, sok pad és asztal található, jó kis kirándulást lehet ide szervezni. És a távolban már látszik a Balaton, ami csupán 4 km.
Éhesek voltunk, délidő volt, ezért elindultunk éttermet keresni, ami nem is könnyű nyáron a Balaton környékén, hiszen alig van nyitva tartó étterem. Eredetileg a Kővágóőrsi Kővirág éttermet kívántam meg, de sajnos nem volt nyitva. Aztán itt Dörgicsén eszembe jutott, hogy közel van már Szigliget, ott télen-nyáron nyitva tart a Bakos családi étterem a régi romtemplom mellett. (Már megint a romtemplomok) A múltkori Tanúhegyek túrán is ott ettünk, és nekem nagyon ízlett a kaja.
Nem volt szerencsénk. Bár közelítve nagy tábla hirdette, hogy Bakos családi étterem, télen - nyáron nyitva, mikor odaértünk szomorúan vettük észre a kapun lévő papírt: "Ma szünnapot tartunk". Hát ez van. Nem volt mit tenni, a korgó gyomor nagy úr, továbbhatottunk Szigliget központja felé.
Az Aranypatkó étterem ezer éve itt áll, mindig nyitva, és nincsenek róla túl jó emlékeim.
Most azonban kellemesen csalódtam. Az éttermet legutóbbi látogatásom óta (lehet már 8 év biztosan) szépen felújították, átalakították, mitöbb, szuper kis étteremmé varázsolták.
Még fent voltak a karácsonyi díszek, meghitt hangulatot kölcsönözve az ebédünkhöz.

A rendelés után azonnal kaptuk a kecskesajtos pirítós falatkát éhségcsillapítónak, majd egy nagyszerű sajtkosárkában szállították a salátámat.

A salátában leheletnyi sonkaszelet, és hajszálvékony pirítós is volt. Nagyon ízlett, az öntet is finom volt, valami magos dizsoni mustáros szuperség. Igazából nem is kellett volna más, jól laktam. De megrendeltük a harcsából készülő halászlét, aminek a nagy részét el kellett csomagolni, mert egy hatalmas kondérral kaptam.
Hibátlan volt, a kenyér házi, talán picit lehetett volna frissebb, de a halászlé kifogástalan, benne a haltejjel, halkockákkal.

A saláta 800, a halászlé 1900 Ft, mondhatom igazán megérte.
Távozáskor még megálltunk a régi templomromnál, ha már így alakult, és készítettem a szép szigligeti kastélyról és várról is egy képet. Természetesen mindent láttam már többször is, a kastély parkja gyönyörű, és látogatható, annak ellenére, hogy a kastély jelenleg alkotóházként működik. A vár pedig mindig üzemel, sőt a Tanúhegyek túrák érintik is.

Az Avasi-Réhelyi templomrom a település ősi magja, a XIII. században épült. Remek helyek a Balaton-felvidéken, tele szép látnivalókkal, érdemes ide kirándulni, akár egy laza hétköznapon, akár egy hétvégi délutánon is. Túránk véget ért, hazaindultunk, szép élményekkel telve, és továbbra is visszavágyunk ezekre a szép helyekre.

Bartina túra Szekszárdon

2012-01-25T20:04:00.000+01:00

Szombaton kora reggel indultunk Szekszárdra, hogy a jó hírű Bartina túrán részt vegyünk. Én csak 15 km-en indultam, hogy legyen időm fotózni, nézelődni, és ne kelljen rám várni. Természetesen a túratársam már hosszú távról előbb beért. :-)
Szóval a rajt. Az iskolából indult a túra, legalábbis ott kellett fizetni, ott kaptunk színes itinert, térképpel, leírással, korrekt volt. Pár száz méternyire indult a busz, kivittek minket rövid távosokat (volt 30 és 42 km is) az igazi rajthelyre. Aztán még kabátban a hideg miatt elindultam a szőlők között a lankás hegyeknek fölfele, ami nemsokára lekerült rólam.
Hamar magam mögött hagytam a sok-sok túrázót, akik nagy lendülettel vágtak neki a hosszú dombocskának, és már a felénél lassítottak, vagy megálltak. Én mindig egy olyan tempót választok, amit bírok végig fölfele. Nem jó megállni, akkor nehéz elindulni, és az izzadt hátam is fázni kezd.
A dombtetőn becsatlakoztak a hosszú távosok, sikerült is Macival találkoznom, és együtt mentünk az ellenőrzőpontomig. Itt csokit kaptam, elváltunk, és egyedül folytattam az utat ismét, de már kellemes napsütésben. Bár hideg volt, nem fázik az ember ha tempósan gyalogol.
A téli kopasz erdőben nem sok szép látnivaló akad, azért készítettem fotókat.

197.-nek indultam, így volt kit megelőznöm. A második ponton nem volt pontőr, egyéni lyukasztással igazoltam a papíromat. Innen jó kis lejtő következett, amin egy kicsit kocogtam, és nagyon jólesett. Bár a fagyott talajon nem könnyű a futás, igyekeztem, a mozgás öröméért.
Eljutottam a vadászházig, itt "felfordultam" és ismét hegynek fölfele folytattam a gyaloglást. Egészen kimelegedtem, és mikor a harmadik ellenőrző ponthoz értem, fázni is kezdett a hátam, mert elidőztem kicsit a finom tea mellett. Alma is volt, forralt bor, és kétféle fincsi tea.

Bár a túrát nem tudom miért hívják Bartinának, tetszett. Főleg hogy a teapont után megint hegynek ill. dombnak kellett menni, aztán mikor ismét felértem a tetőre, már csak lejtőnek kellett menni a célig. Itt a tetőn már jártam a túra elején, egy kis kört írtunk le, és kereszteztük a második ellenőrzőpontot is. A pontőr jó fej volt, ígértem neki egy fotót egy csokiért. Megkaptam a csokit, íme a fotó:

Most itt nem volt pontunk, de nemsokára a tetőn igen. Ezután következett a túra legszebb és legszelesebb része. Volt kis sár is, mivel felolvadt a reggeli fagyott föld, de a kilátás és panoráma minden oldalra csodálatos volt a Szekszárdi borvidékre.
Hosszan baktattam a piroson le egészen a városig, tetszettek a szőlők, még így kopáran is szép a táj.

A városba érve kicsit elnéztem a pirost, és tettem egy plusz km-t, de nem bántam, mert tetszett a városba vezető út. Szép túra, jó szervezés, jó lenne nyáron vagy ősszel is egy ilyen, amikor már csorog a hegy leve.

A célban teát, és mindenféle kenyereket lehetett fogyasztani, és megkaptuk a szép jelvényt is, meg az oklevelet. Jó rendezés, gratulálok.
Most nem volt városnézés, de tavaly jártam itt szurkolóként a Borvidék félmaratonon, és picit szétnéztem a városban. Nagyon helyes a kis főtér, ill. főutcácska, kiülős teraszokkal, és nagyon tetszett a Mészöly Miklós Múzeum. Azt mindenkinek ajánlom.
Maradt még látnivaló Szekszárdon, jövök máskor is, és jó lenne egy borkóstolón is részt venni. Voltam még tavaly egy 50 km-es biciklis túrán is Szekszárd körül, akkor a szomszédos falu Szálka tetszett nagyon. Gyönyörű dombos környék szép tóval, ápolt stranddal, klassz szálláshelyekkel. Ajánlom azt is, és remélem eljutok én is a nyáron ide.

Nyáridéző grillezés

2012-01-19T08:48:00.003+01:00

Még messze a nyár, és fáj a szívem a jó kis kerti grillpartikért. Ennek jegyében előszedtem a százéves asztali grillezőmet, beizzítottam, és kerti grillparti helyett konyhai grillpartit tartottam.
A grillezőt egy jó félórával sütés előtt bekapcsoltam, hogy melegedjen.
Ezalatt előkészítettem a zöldségeket, megpucoltam a répát, meghámoztam a padlizsánt, felvágtam a kápia paprikát, és megmostam a laskagombát. Aztán a répa és a padlizsán, valamint a hámozatlan cukkini felvágásra került, lapos lapocskákat vágtam belőlük.
Vettem egy jó drága de nagyon finom Mártoni grillsajtot, azt is felszeleteltem.
A zöldségeket besóztam, és borsot tekertem rájuk.
Aztán már kezdődhetett is a grillparti.

Isteni illatok terjengtek a konyhában, hamarosan pedig tányéromon gőzölgött az olvadozó sajt, a roston sült zöldségekkel.
Könnyű finom és ízletes vacsora volt, pici rozé borral megöntözve.
Már csak a grill elmosása volt hátra, amit nem szeretek, ezért le is passzoltam a családfőnek, aki persze a sütésben is segített. :-)

Hozzávalók:
1 db piros kápia paprika
1 csokor laskagomba
1 padlizsán
1 cukkini
1 vastag sárgarépa
1 db Mártoni grillsajt
só, bors, olíva a grill megkenéséhez.

Ha nincs asztali grillünk, serpenyőben is készíthető, de így azért sokkal finomabb, és sokkal kertigrillebb szag terjeng a lakásban. :-)

Képek hamarosan jönnek!

Dél Dunántúli Kéktúra vándorlás

2012-01-18T15:11:00.000+01:00

Csodás dolognak tartom a Másfélmillió Lépést Magyarországon, és egyáltalán a kék túra mozgalmat. Magam is szívesen végigjárnám, de szabadság hiányában egyenlőre halasztok pár évet a nyugdíjig.
Viszont felhívom figyelmeteket, hogy a Magyar Természetbarát Szövetség már szervezi az idei Dél Dunántúli Kéktúra vándorlást, melyre lehet már előzetesen jelentkezni.

http://termeszetbarat.hu/cikkek

Itt minden infot megtaláltok, s aki teheti járja be az utat, nem fog csalódni, élményekben gazdag túrákon vehet részt.
Igazából már én is sok apró részletét bejártam, egyszer jó lenne egyben is megtenni egy hosszabb szakaszt.

Jó túrázást, és hajrá jelentkezők!

Évkezdő tekergő - látnivalói

2012-01-17T07:49:00.000+01:00

Az évkezdő Kőszegi túrán a beszámolóból és a túra itinerjéből is kimaradtak a látnivalók. Pedig érdemes rászánni néhány szót, szép és érdekes dolgokat láttunk a túra során. Az útvonal szerint haladva az alábbiakat láttam:
Koronaőrző bunker: Ez egy földalatti pincerendszer, ahol a Szálasi kormány idején, 1944. decemberétől 1945. márciusáig a Szent Koronát őrizték. (A Kőszegi hegység még több bunkert is rejteget, más túrákon elhaladhatunk a Szálasi bunker mellett, ahol maga a nagy ember bujkált, de van még Titkos bunker is.)
Csónakázó tó: A Gyöngyös patak és mellékága a Malomárok táplálja friss vízzel, 1978-ban társadalmi munkával létesült. Sekélysége ellenére nagyon hideg vízű tó, 1,5-2 m mély, alja iszapos-kavicsos. Tele van hallal, ponty, süllő, harcsa stb. fajtákkal. A tó körül halismereti tanösvényt is létesítettek.
Gyöngyös patak: A Kőszegi hegység fő vízgyűjtő folyása, végig folyik a város mellett, kellemes parkokkal, hidakkal tarkítva. Kőszeget elhagyva Gyöngyösfalu fele még a Holdfényliget (kalandpark) mellett raftingszerű kajakozásra, oktatásra is alkalmas.
Ördögtányér: más néven Tányérszikla. A szikla ritka vulkáni eredetű metamorf kőzet, melynek kivájódott belseje tányért formáz.
Fatalin bükkök: A két több mint 300 éves bükköt hagyás fának is hívják, megúszták a vágásokat, mindig meghagyták őket. Hasonlóak a Stájer ház melletti ősfákhoz.
Óház: a 609 m magasan lévő Óház, egykori Óvár, ill. Felsővár néven már a XIII. században épült. Eredetileg határ védelmi feladata volt, később kilátót létesítettek itt. Az elsőt 1896-ban, még fából, később kőből alakították ki mai arculatát. Tetejéről csodás kilátás nyílik Ausztria havas hegyeire.
Királyvölgyi madártani tanösvény: A tanösvény 1,5 km hosszú, 34 állomáson keresztül mutatja be a Kőszegi hegység madárvilágát.
Trianoni kereszt: 1936-ben emelték a háromhalmos vasbeton keresztet. Célja az emlékezés, a túrázóknak pedig egy jelölhető pont.
Kálvária: a 392 m magas Kálvária hegyre 14 stáció vezet fel. A barokk templomot a pestis járványt követően építették, mellette remetelakot is találunk.

Nagyjából és röviden ennyi, tehát érdemes felkeresni a Kőszegi hegységet, érdemes túrázni, kirándulni és körülnézni kedvenc városomban. A szervező egyesület honlapján többféle túraajánlatot találhatunk, rövidebb-hosszabb változatokat, kinyomtatható térképvázlatokkal. http://www.gesztenyekek.hu/

Évkezdő tekergő - a Kőszegi-Hegység télen teljesítménytúra

2012-01-15T13:12:00.003+01:00

Bár az időjósok viharos szelet jósoltak szombatra, mi vettük a bátorságot és nem hittünk nekik, szombaton reggel útnak indultunk Kőszegre az évkezdő tekergő túrára. A Jurisics várbéli indulást fél 9-től lehetett megtenni, mi 10 órakor rajtoltunk el. A rendezők meglepetésére kétszáz körüli induló volt - ebből is látszik egyre népszerűbbek a teljesítménytúrák - ez okozott is némi problémát. A várat elhagyva a Csónakázó tó felé indultunk a kék jelzésen, egészen a Koronaőrző bunkerig.

Itt őrizték a szent koronát egy ideig, bár a pince maga le van rácsozva, bemenni nem lehet. Jó volt újra a Kőszegi utcákon járni, még ha csak rövid ideig is, de legnagyobb örömünkre napsütésben, ugyanis az időjárás megemberelte magát, és verőfényes ontotta a napsugarakat. Igaz, meleg nem volt, de tél lévén ez természetes.
A bunker után nem a Kálvária felé kellett felmenni, hanem el mellette, az Andalgó sétányon, ahol vadiúj tanösvényt csináltak. Szeretem az ilyen tanösvényeket, ahol a környékről sok ismeret ki van táblázva, elsőként a Kőszegi vallási szokásokat például. Igaz, tüzetesen nem olvasgattunk, csak nagyjából, de így is érdekesek. Az első táblát a Csónakázó tó fölött a kis kápolnánál találtuk. A tó és környéke remek kirándulóhely, bár oda is kellene egy kis uniós támogatás.

Az ösvény végig a Gyöngyös patak fölött haladt, egészen az utolsó tábláig, ahol jelzetlen úton kanyarodtunk felfele. Igaz, a szervezők folyamatosan kitáblázták az utat, esélyt sem adva az eltévedésre. Itt meredek emelkedő kezdődött, ami egészen a Pintér tetőig folytatódott. Mielőtt az 507 m magas tetőre érkeztünk volna, már találkoztunk a pontőrökkel, akik kicsit lejjebb költöztek a tetőn süvöltő nagy szél miatt. Csoki sajnos nem jutott a sok induló miatt, de természetesen a célban megkaptuk pótlólag.

A tetőn favágók dolgoztak, és végre fehér környezetben gyalogolhattunk, itt maradt egy kis hó a hét közbeni havazásból. Felértünk a Szabó-hegy - Hétforrás aszfaltútra, keresztezve felmásztunk a partoldalon, és máris az Ördögtányérnál voltunk. Ez egy helyes szikla, aminek közepén mélyedés van, mint egy tányér. Most befagyott víz volt benne.

A következő pont fele megint picit emelkednünk kellett, a kék háromszög jelzés vezetett az Óház kilátó felé. De előtte még megcsodálhattuk a Fatalin bükköket, mely két óriási bükkfa.

Az Óház felé mászva kedves ismerősökkel is találkoztam, Szombathelyi túrázzókal. Egyszer a Győrújbaráti túrán mentünk együtt, és természetes az öröm, ha ismét látjuk egymást. Ez a jó a túrázásban, hogy sok ismerőst, barátot szerez az ember. Nos, közeledvén az Óházhoz picit meg kellett küzdeni a csúszós részekkel, de felértünk. Második ellenőrzőpont, pecsét, majd meleg tea várt minket, és nagy szél.

Megettük a szendvicsünket, éppen dél volt, aztán menekülve a szélből lefele indultunk, keresztül az erdei tornapályán. Még egy ellenőrzőpont következett, itt is uniós pályázat nyomait fedeztük fel, megújult tűzrakóhely, esőbeálló, padok és asztalok voltak. Öröm a turisták számára.
Tovább ereszkedtünk lefele a Szabó-hegy üdülői között, néhol előbukkant már a város látképe is.

Lefele könnyebb és gyorsabb volt a menet, hamarosan elértük a Szénsavas kutat, majd hószállingózásban a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpontot is. Itt virtuális ellenőrző pontként egy feladatot kellett megoldani az egyik ismertető tábláról.

Itt található a Kék túra tanösvény, melyben sok mindent megtudhatunk az Országos Kékről, keletkezéséről, folytatásáról, stb. A Látogatóközponttól az alpannónia turista út jele vezetett tovább minket, számomra még ismeretlen úton a Királyvölgybe, majd onnan fel a Szultán tetőre.

A tetőről szép panoráma nyílt a városra, és nemsokára elértük a célt is, ami a Kálvária templomnál volt. Sajnálatos módon még sosem volt nyitva, és nincs is információm erről, pedig jó lenne belülről is megnézni egyszer.

A templom és környéke nagyon hangulatos, most új tűzrakóhelyet, padokat asztalokat találtunk itt, no és persze a pontőröket, akik közölték velünk a célban, hogy elfogyott a kitűző, és az oklevél, de majd postán megkapjuk. A kaja is elfogyott, bár ha lett volna időnk várni, készült újabb adag sült kolbász is.

A túra végén még legyalogoltunk a Kálváriáról, végig a városon, majd felmarkoltuk autónkat, és Rocco pizzériájában fejeztük be a kellemes napot.

A túra jó volt, a szervezők lelkesek, az útvonal kijelölése hibátlan, az itinerként kapott színes térképvázlat hátulján pontos leírással teljesen klassz volt. Az ellátás (csoki, tea, és elvileg kolbászka) is megfelelő, legközelebb biztosan több emberre készülnek fel. Én jobban szeretem mondjuk ha a rajt és cél egy helyen van, de itt nem volt nagy távolság.

A Gerliczenen jártam

2012-01-11T10:51:00.001+01:00

Rövid időre, de részem volt egy kis év eleji síelésben az osztrák Gerliczen hegyén. Nagyszerű pályák, sok-sok felvonó, lakhelyünktől 5 órás utazás, kedvezményes síbérletek. Mi kell ennél több a jókedvű síeléshez... Nagy örömmel és annál nagyobb félelemmel ültem be barátaim kocsijába, és izgatottan nézelődtem miután átléptük Szentgotthárdnál a határt. No nem az utazástól féltem, az nagyon élvezetes volt, az osztrák táj gyönyörű és persze a falvak is. A félelem a síeléstől volt bennem, hiszen évente egyszer jutok el, és a tudás megkopik. No persze amikor rajta van a léc a lábon, minden visszajön. Olyan ez, mint a biciklizés....
Miután megérkeztünk az Ossiachi tó partján lévő Kanzelbahn felvonóhoz, birtokba vettük felszerelésünket, aztán máris röpített bennünket a kabin a Gerlicen tetejére.

A panoráma csodás a kabinokból az egész tópartot és a Landskorn várat is látni lehet, feltéve ha nem felhőbundába öltözik a táj. Ez persze tóparton gyakran megesik, de mint tudjuk, a felhők fölött mindig kék az ég. :-)
A Gerlicen 2000 m körüli csúcsára való feljutáshoz még egy másik felvonóra is szükség van, aztán a csúcsról több irányba indulhatunk. Egy csákányost láttam (azt nem is próbáltam) a többi felvonó kettő-négy-és nyolcüléses, a pályák pedig szuperek. Igaz, néha összetorlódik délutánra a hó a deszkásoktól, és picit buckás lehet, de ennyi még belefér.
Legjobban a hátsó részen lévő két 7 km-es piros pálya tetszett, amiről két részletben lehet visszajutni a csúcsra. A csúcson ne számítsunk jó időre, viszont nagy szélre feltétlenül. A csúcshütte kilátása és ellátása szuper, amint az árak is. A többi lejjebb lévő hüttébe viszont betérhetünk, a gőzgombóc kihagyhatatlan. No persze helyre van hogy várni kell, mert délidőben csúcsforgalomra számíthatunk.
Egyébként a pályákon nem voltak túl sokan, hétköznap lévén kellemes mennyiségű ember volt. Általában a felvonóknál sem kellett várni, legfeljebb egy kicsit. Viszont az a hír járja, hogy hétvégeken, ünnepeken borzasztó tömeg jön össze.
A már említett két hosszú és nagyon kellemes piros pálya mellett több is volt persze, hármat próbáltam, és két kéket is. A kék pályák jó kis tanulópályák, mindjárt a kabinnál is van egy ilyen, sőt, aki szánkózni akar, az is talál magának pályát.
Szerintem jó hely, jó pályákkal, fantasztikus kilátással. Élmény volt, mint minden síelés.

Szilveszteri túra a Tanúhegyekre

2012-01-08T11:52:00.000+01:00

Kicsit elszaladt az idő, már beleléptünk az új évbe, és még nem volt alkalmam megírni a szilveszteri túrákat. Két túrán voltam aznap a barátaimmal, ragyogó verőfényes napsütésben. A BTHE rendezésében Fel a Csobáncra elnevezésű túrán, valamint Nyevrikel Zsolti által szervezett vártúra sorozat utolsó, kupaátadó túráján, mely a Fel a Hegyesdre névre hallgatott. A két tanúhegy közel volt egymáshoz, az idő nem is lehetett volna szebb, ezért mindkét túrát örömmel jártuk végig. Nem először jártam a tanúhegyeken, és gondolom nem is utoljára, hiszen az ország egyik legszebb környéke.
Fel a Csobáncra.
Túránk Gyulakesziről indult, ott hagytuk az autót a falu közepén, és elindultunk meghódítani a Csobáncot.
A rövid egyenes szakasz alatt készült pár fotó, aztán ahogy feljebb emelkedtünk, már elértük a szőlőket is.

Mögöttünk már látszik a Csobánc, melynek tetején várromot találunk. A felfele vezető út eleje kb. másfél km lapos, aztán másfél ami folyamatosan emelkedik. De ez a maximum, az összes táv oda-vissza nincs több 5-6 km-nél. Felfele mondjuk lihegtem, de megéri felmenni, az ösvény kitaposott turistaút, a fenti panoráma pedig páratlanul szép. Az összes tanúhegyet és a Balatont látni felülről, a szőlőkkel, kis présházakkal együtt.

Ez a kép nem a Balatont mutatja, hiszen körpanorámát láthatunk, és az összes környező falut megcsodálhatjuk felülről. A szervezés remek volt, felérvén meleg teát és forralt bort kínáltak a szervezők, a szép formájú kitűző mellé. Nagyon jó hangulatú túra volt, egy könnyű, szemet gyönyörködtető táv, csodás kilátással.

Csobánc várának romjai ezen a képen tipikus ír romokra hasonlít, persze sokkal több maradvány van, és a történet is megható. A A vár elleni legnagyobb ostrom 1707. február 25-én ért véget. A várat császári tábornagy próbálta elfoglalni, sikertelenül, ezer főből álló serege ellenére.A várat körülbelül 30 főnyi helyőrség, 30 főnyi bemenekült nemes, illetve asszonyok és gyermekek védték, Szász Márton kuruc vice hadnagy vezetésével. Az ellenséges, osztrákokból, szerbekből, labanc-magyar ostromlókból álló sereg majdnem 400 főt vesztett el a csata során, köztük 52 tisztet. A hősies tett emlékére táblát találhatunk a vár hátsó oldalán.

A Csobánc meghódítása után elindultunk autóval a közeli Hegyesd község felé, ahol a hegy alatt parkoltunk, és a Hegyesdi vár meghódítására indultunk el a tanösvényen. Más jellegű volt a túra mint az előző, itt erdőben gyalogoltunk felfele, rövidebb, ám meredekebb, lépcsőkkel tarkított úton.

Felérve kicsit mászni kellett a csúcsra, ezidáig én sem voltam fent, mert mindig akkor jártam itt, amikor jeges, csúszós volt. Most örömmel vettem be a várat, bár itt kicsik a rom maradványok, viszont innen is fantasztikus a kilátás. Ez a túra szerintem max. 2 km volt, és a szintet itt láthatjátok.

Miután körbe fotózta mindegyikünk a tájat, és egymást, a hegy másik oldalán leereszkedtünk, és a szervezőktől átvettük a csokinkat, és kitűzőnket. Megkaptam a vágyott kupát is a 9 vártúrán való részvételért. Nagyon jó kis sorozat volt, köszönet a szervezőknek, és a mai időjárás felelősnek.

Viator étterem

2012-01-01T08:49:00.000+01:00

A Pannonhalmán lévő Viator étterem szervesen kapcsolódik az Apátsághoz és új létesítményeihez. Elhelyezkedése két oldalon üveg borítása miatt csodálatos panoráma nyílik Pannonhalmára és a környező dombokra. Az étterem alja fedett parkoló, kulturált toalettel, van ajándékbolt, konferenciaterem, és van finom saját termelésű bor is.

Az étterem külön részén ült egy társaság, a fő helyen pedig csak mi tartózkodtunk, amit bevallok nagyon kedveltem, mert igazából nem szeretem a puccos éttermeket, valahogy nem vagyok oda való. Persze a puccos ételt szeretem, de ilyen puccosakat évente egyszer engedhetek meg magamnak. Most a választás egy borral kombinált menüre, és egy külön főételre esett. Mivel sofőr voltam, csak kortyintásnyira kóstolhattam meg a finom borokat, amit nagyon sajnáltam, mert isteni finomak voltak.
Természetesen hoztak ízelítőt, ami friss sós vajból és friss házi bagettből állt.

A teríték egyszerű, finom, és elegáns. Talán csak a lila szalvéta volt erősebb, minden más szemnek tetsző, kellemes. A pincér udvarias, hozzáértő, és mosolygós. Őszintén barátságos, ami nagyon jólesett ebben a művilágban. A boros menü állt gesztenyekrémlevesből, amiben egy kocka rántott marhafartő érkezett.

Érdekes az édes és sós ízek keveréke, de nagyon finom. A bor ami érkezett szintén finom, kellemes, lágy fehér bor, St. Martinus 2011. A menü egyébként Szent János napi boráldás névre hallgatott, ez volt a mai program így Karácsony után. Hamarosan érkezett a külön főétel, ami mangalicatarja volt, francia rakott burgonyával és uborkasalátával.

A husi omlós, pompásan gazdag ízű, szerintem komfitálva készült (vákuumban, alacsony hőfokon sokáig) így minden íz benne marad, csak felsőfokon szólhatok róla. A francia rakott burgonya egy vékony karikákból álló nyers krumplis, tejszínes rakott krumpli, hozzáillő, szintén nagyon finom. Az uborkasaláta láthatóan zsülienre vágott uborka, ízetlen volt teljesen, bár volt hozzá az asztalon olaj, és ecet, azt nem szeretem. A díszítés finom, ehető salátalevelekből állt, már szerencsére nincs sehol a hagyományos díszítés, amit utáltam. (Fonnyadt salátalevelek, reggel leszel paradicsom, stb.) De az uborka nélkül is nagyon ízlett, a pici szaft is nagyon helyén volt. A másik főétel is érkezett, ami a menüben sertésfilé malac császárral, narancsos káposztával, és burgonyával volt.

A krumpli egyszerű zsírtalan ízletes sült krumpli (szerintem sütőben sült) a malaccsászár pont annyira sült, amennyire kell, a sertésfilé konfitált szűzpecsenye, előző husihoz hasonlóan eszméletlen finom volt. A káposzta nekem picit túl narancsos fahéjas volt, de hozzáillő és finom.
A bor Haustus 2010, ami mindent vitt. Próbáltuk is később az ajándékboltban a beszerzését, de nem a mi pénztárcánkhoz szabták az árát nagy sajnálatunkra. Ilyen finom fehér bort régen kóstoltam, az ízeit nem tudom szakértő módon leírni, de érmet adnék neki. :-)
Következett a desszert, ami a menüben házi körtés pite, fahéjas-mézes tejföllel, egyszerű volt és finom.

Én a fahéjat nem szeretem, ezért egy csokis desszertet választottam, csokis-diós tortaszeletet, diófagyival, és körtével.

Ahogy a képen is látszik, nagyon finom friss csokis sütit kaptam, nagyon finom fagyival, és hozzáillő körtebefőttszerű csodával. Első osztályú ínyencség volt számomra az egész ebéd, nem teltem el, de jóllaktam, és jólesően álltam fel az asztaltól. A számla borravalóstól 10 ezer forint volt, két főre egyszer egy évben belefér. Csak felsőfokon beszélhetek az étteremről, az egyoldalas étlap tökéletesen elég, az ételek gondosan elő és elkészítettek, számomra tökéletes volt. A borokról nem is beszélve, és a menüben a desszertet megkoronázó bencés gyógynövénylikőrről sem szabad elfeledkezni.

Pannonhalmán kirándultam

2011-12-28T17:35:00.001+01:00

Tegnap a szürke idő ellenére mivel nem kell dolgoznom kirándulni mentünk. A Karácsony kísérőjeként úgy éreztem templomba, vagy legalábbis valami meghitt helyre vágyom, ezért Pannonhalmára esett a választás. Nincs túl messze, időjárástól független program, és benne van a Karácsonyi áhítat is egy kicsit.
Már többször jártam itt, de az utóbbi pár évben nem, és azóta megújult, megszépült, és a decemberi Magyar Konyha c. újságban egy jó kis cikket is olvastam róla, amivel Pannonhalma "megkívántatta" magát.
Így mivel későn indultunk, első állomásunk nem is maga az Apátság volt, hanem a Viator étterem, amiről nagyon jókat olvastunk. Ennek egy külön bejegyzést szánok, ma csak annyit erről, hogy megebédeltünk, aztán megvettük a jegyeket a vadiúj fogadóépületben.

A belépőjegy 1800 Ft/fő, ami tartalmaz egy negyedórás filmvetítést, és kb. 55 perces idegenvezetést. Mivel vezetés óránként indul, ezért addig megnéztük az ajándékbolt kínálatát, ami helyi borokból és helyben főzött szappanokból, levendulaolajakból, és más hasonló termékekből áll. Szép és kívánatos dolgok, de karácsony után nem akartunk semmit vásárolni. Kivéve egy-két finom bort, ami viszont nem a mi pénztárcánkhoz illő árban kínálkozott. Ezután elsétáltunk a Milleniumi emlékműhöz, és megnéztük a kis Kápolnát is.

A Boldogasszony Kápolnáig kb. 700 méteres sétautat kell megtenni, nagyon kellemes, és mivel dombtetőn vagyunk, egyben panorámás is. A honfoglalás ezredik évfordulóján 7 emlékművet emeltek az országban, egyik a Pannonhalmi. A Kápolnáról annyit tudhatunk meg, hogy télen nincs nyitva, a 18. században épült, és a Kápolna alatti kriptában mindmáig a szerzetesek temetkeznek.

Visszasétáltunk a fogadóépülethez, közben bámészkodva néztük az arborétum bejáratát, ami ingyen és mindig látogatható, most ezt kihagytuk, de szebb időben biztosan megnézzük. Védett botanikai értékek mellett egy levendulás is található itt, ebből készítik a szerzetesek a levendulatermékeket. A kolostorkertben gyógynövénykert is van, azt sajnos nem láttuk.

A filmvetítés következett, nagyon érdekes volt, és mindent megtudhattunk Pannonhalmáról. 996-ben Géza fejedelem telepítette ide a szerzeteseket, akiket aztán István király megerősített a jogaikban. Az itt élő szerzetesek Szent Benedek Reguláját követik, erről is szólt az a bizonyos újságcikk. Visszaidézni annyit tudok Várszegi Asztrik szavaiból, hogy mindenben legfontosabb a "Mértéket" ill. mértéktartást követni. Hogy kinek hol a mérték, az egyéni, ezt illik mindenkinek magának tudnia. És még egy fontos mondata volt: nem Karácsonytól Újévig hízunk a finom ételektől, hanem Újévtől Karácsonyig. :-)

A pannonhalmi bencés közösség ma közel ötven tagot számlál, és saját munkájukkal próbálják megteremteni megélhetésüket. Fő munkaterületük a középiskolai oktatás, Bencés Gimnáziumuk nagyon híres, és nagyon jó alap az élethez. Megtudhattuk azt is, hogy ezen kívül még a Győrben van Bencés Középiskola.

Az apátság későromán-koragótikus bazilikája építészeti remekmű, ezt veszi körül a monostor épülete. A turisták számára látogatható még a Mátyás király korabeli kerengő és a klasszicista könyvtár is. Az épületek különböző korok üzenetét őrzik, az itt látható tárgyi emlékeknek és gazdag kulturális örökségnek az adja sajátos szépségét, hogy egy élő szerzetesközösség mindmáig eredeti rendeltetésüknek megfelelően használja őket.

Mivel a templomot éppen felújítják, ezért hátulról ezen a barokkos kis utcácskán jutottunk be, amit még sosem láttam, de nagyon tetszett. Fantasztikus építészeti összhang, szobrok, átjáró, középkori kápolnamaradvány együttese.

A belső épületeket megkerülve jutottunk előre a toronyhoz, ahonnan szép kilátás nyílik a környező falvakra, hegyekre. A pávás ajtó alatt belépve pedig a kerengőbe érkeztünk, ahol benézhettünk a Kápolnába, és áthaladva az éppen felújítás alatt álló templomon megnéztük az altemplomot is. Belül már nem tudtam fotózni, így a Könyvtár csodáját meg kell néznie annak, aki látni akarja. De biztos hogy megérni, a hangulata, az illata, az egész gyönyörű szép!

Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy a háborúban a Vöröskereszt oltalma alatt állt, ezért maradt meg ilyen szépen az apátság. Megéri eljönni ide kirándulni, egy egész napot jól el lehet tölteni, a kapcsolódó létesítményekben tett látogatással, körben sétával, romantikus lépcsőkön legyalogolva a faluba. Az étterem és borászat pedig egy külön bejegyzést is megér, azokat holnap fogom bemutatni. A tegnapi kiránduláshoz egy érdekesség, hogy a mai Fejér megyei Hírlapban is éppen Pannonhalmáról jelent meg cikk, úgy látszik az újságíróknak is ez jutott eszükbe. Így aztán megerősítettek abban, hogy Pannonhalmát mindenkinek látnia kell.

Szent Mihály kápolna Vonyarcvashegy

2011-12-21T10:14:00.000+01:00

Hévízről hazafele útba ejtettem egy nagyon kedves és romantikus helyet Vonyarcvashegyen. Van egy kis félszigetecske, aminek a tetején található a Szent Mihály kápolna. A főútról irányító tábla mutatja, hol kell fordulni, érdemes egy pici kitérőt tenni, mert fantasztikus a panoráma, és nagyon meghitt kis hely.

A dolomit kápolnadombon lévő középkori vár alapjaira épülhetett rá 1622-ben a Szent Mihály tiszteletére szentelt kápolna, mely a halászok csodás megmenekülésének történetéhez kötődik. A dombon ferencesek telepedtek le, számukra Padányi Bíró Márton veszprémi püspök (Nevét a Sümegi beszámolómban hallhattátok) engedélyezte a letelepedést.
A hagyomány szerint 1739 telén 46 halász dolgozott a Balaton jegén, s közben rianás keletkezett. A jégtábla elszabadult, rajta a halászokkal. A jéghideg vízben nem sokáig maradhatott volna életben az ember, kiúszásról szó sem lehetett. A biztos haláltól az mentette meg a halászokat, hogy megfordult a szél, és a part felé sodorta a jégtáblát. A megmenekült halászok fogadalmat tettek, hogy kápolnát építenek a dombtetőn. De valószínűleg csak átépítésről lehetett szó, hisz elvileg már állt a kápolna.
A halászok megmenekülését örökítette meg a kápolnában az egyik oltárkép, de ezt ellopták. Ezt követően Udvardi Erzsébet ismét megfestette a megmenekülést, de ezt csak olvastam, a kápolnát belülről sajnos még nem láttam. Nincs információm, hogy mikor is van nyitva, elvileg be kell jelentkezni.

A dombtetőről csodálatos panoráma nyílik a Balatonra, és a környező hegyekre. Látható három kereszt szobrokkal, középen Jézus, mellette a bűnösök. Padok, asztalok is vannak, jó kis kirándulóhely.
A kápolnához meredek és csúszós út vezet fel, ismertető táblával, és útközben sírhelyekkel.

A szép kilátás miatt, és a történet miatt kihagyhatatlan látnivaló, a gyönyörű fenyők pedig méltó környezetet biztosítanak egy kis romantikázáshoz.

Hévízen jártam

2011-12-19T12:57:00.000+01:00

Ezt a hévtvégét Hévízen töltöttem, élvezve minden előnyét annak, ha az ember családjának egyik ága ilyen kellemes helyen él. A város neve mindenki előtt ismert, valahol találóan azt olvastam, a természet unikuma. Van is ebben valami, hiszen a vulkáni eredetű tó csodás gyógyító erővel hat az emberi szervezetre.
Nos, a jóízű beszélgetéseken kívül nekem is az volt a célom, hogy megmártózok a kénes gyógyító vízben, picit lelassítok, és erőt gyűjtök az utolsó hajrához karácsony előtt.
Választásunk a Danubius Termál Hotel fürdőjére esett, ami jó választásnak bizonyult. Nagyon kevesen voltak, és mindent megtaláltam, ami a feltöltődéshez szükséges.

A hotel gyönyörűen fel volt diszítve, csillogó karácsonyi dekorációk, fények, kellemes, ízléses környezet, és természetesen azok is jöhetnek fürdeni, akik nem a hotel vendégei.
A welness részben található 36 és 38 fokos termálvíz, egy szuper jó úszómedence, egy kissé hűvösebb kinti élményrész, és finnszauna, bioszauna merülő medencével, valamint gőzfürdő.
A két szaunát és úszómedencét kipróbáltam, de főként a meleg termálvízben áztattam ki magamból a stresszt.

De a két nap nemcsak a fürdőzésről szólt. Este végigsétáltunk a kivilágított városkán, ami karácsony előtt mintegy osztrák kisváros, úgy tündökölt a fényektől.
Az üzletek este is nyitva voltak, a piactéren koncert volt, de a nagyvárosi zajhoz tömeghez képest csendes, nyugodt volt minden.

Semmi karácsonyi rohanás, alig voltak másnap is emberek az utcán, pedig csodás napsütésre ébredtem.
Egy templomi körsétára indultunk, útba ejtve a főteret, és a főutcát. Mindenütt érződik a mediterrán klíma, a növényeken, parkokon, minden buja zöld volt, köszönhetően a tó meleg párájának.
Sok szép szobrot, parkot láttunk, és a földrajzi adottság miatt, a meredek, tó felé lejtős néhol lépcsős utcák tisztára tengerparti hatást idéznek.

Az emberek, nyilván mert sok a nyaraló, mosolygósak, nyugodtak. Kevés a magyar, több a német, és mégtöbb az orosz. Az utóbbi időben leginkább oroszok vásárolnak maguknak lakást, apartmant, náluk köreikben nagyon kedvelt városka Hévíz.

Az üzletek kínálata is ehhez alkalmazkodik, és mindenütt oroszul is ki vannak írva az információk.
A séta során a főutcán lévő kék templom tetszett nagyon, előtte szép köztéri alkotásokkal.

A Hévíz-Egregy-i Árpád kori szépséges templomról pedig már írtam a Kis-Balatonos beszámolómban, oda most nem mentem el újra. Elsétáltunk viszont a modern református templomig.

Az utcák nagyon tiszták, rendezettek, az emberek vigyáznak városukra. A főtéren szép karácsonyfát állítottak, közel a tófürdő bejáratához.

Kellemes hely, igazán érdemes itt több napot is eltölteni, élvezni a víz gyógyító hatását, és a mediterrán kisváros bájos szépségét. Kávézók, fagyizók, éttermek minden sarkon, igényesen, ilyenkor télire kitett takarókkal várja a vendégeket.

Itt nem láttam omladozó házakat, a szép régi villák rendberakva, megújítva sorakoznak a modern apartmanok között.

Hévíznek mindig szezonja van, mert a fürdő télen-nyáron üzemel, ugyanazzal a gyógyító hatással, szálláshelyek tömkelege várja a pihenni vágyókat, és a környék telis-tele van látnivalóval. 5 km Keszthely, és a Balaton, közel a Kis-Balaton, a Rezi vár, és számos kilátópont, a szép Festetics-kastély várja az idelátogatókat.

Vértesszőlős Forrástúra

2011-12-13T11:36:00.003+01:00

Vasárnap Vértesszőlősön túráztam, az ígéretesen szép fém kitűző, és a környék felfedezése miatt. Párás reggeli idő volt, jó sok ember jött össze a rajthelyen, ami sajnálatos módon egy nem füstmentes kocsma volt. Miután megkaptuk az itinerünket, és befizettük az 1000 Ft-os nevezést, elindultam a 22 km-es több mint 600 méter szinttel teli útra.
A falu szépen rendben tartott Tájházát elhagyva dombnak indultunk felfelé, takaros kis házak mellett. A kilátás a dombtetőről még a nem túl szép idő ellenére is nagyon klassz volt, nem volt sár, nem volt hideg, minden adott volt egy jó kis gyaloglásra.

Hamarosan beértünk az erdőbe, itt már csak messziről villogott feltűnő sárga polójában túratársam, aztán egyedül maradtam. Élveztem a csöndet, a friss levegőt, és szoktattam szervezetemet a hegynek fölfelé gyalogláshoz. Egyébként megfigyeltem, hogy a túra elején mindig szuszogok, lassabban érek föl, aztán ahogy belelendülök a gyaloglásba, sokkal könnyebb lesz.
Szemben velünk a Ranzinger kilátót láttuk, de a mi útvonalunk nem vezetett oda. Kicsit sajnáltam is, hogy nem a hosszabb távot választottam, mert akkor a kilátó, és még a Szelim barlang is benne lett volna mint látványosság.

Az erdőben felfele gyalogolva ismerős útvonalra értünk, a Megalódusz futáson már jártam erre. (Az egy nagyszerű rendezésű őszi terepfutás, melyre kedves ismerősömTamás Péter szokott meghívni) Itt volt a forrásnál az ellenőrzőpont, bár sajnos víz nem folyt belőle.

Gyönyörű szilákkal övezett ösvény következett, a mohás sziklák néhol fehéren villantak. Több fotót is készítettem, nagyon szép része ez a Gerecsének, és a Lábatlan túrából is ismerős volt. Itt vált el a két táv, a közepes és a hosszú.

Úgy látszik a futó és futószervező emberek megtalálnak, mert gyalogostársammá szegődött fiatalember a BSI szervezője. (Neki köszönöm a jó társaságot)
Többek között erről is beszélgettünk, hogy miért is jó túrázni. Amellett hogy friss levegőt szívunk a városban megszürkült tüdőnkbe, csend van, nyugalom, dolgozik a szívünk hegynek fölfele, pumpálja a friss vért az erekbe, tágul a tüdőnk, és stresszmentesül a fejünk. Egészséges, nem túl megerőltető, és még szép helyeket is megismerhetsz. Emellett barátokra, ismerősökre lehet szert tenni, a túratársadalom könnyedén befogadjan a jóköszönő, kedves embereket. Jó beszélgetni ismeretlenekkel, talán még könnyebben megnyílunk idegenek előtt, akiről azt sem mindig tudjuk, kicsoda, és honnan jött. Nem is ez a fontos, hanem az hogy meghallgatjuk egymást, van idő odafigyelni, végül is nem sietünk sehova. Nem munkában vagyunk ,ahol rohanni kell, így talán megmaradnak az emberi kapcsolataink megmarad a jóízű beszélgetések hangulata, ami karácsony előtt különösen fontos.
No, visszatérve a túrára, hamarosan a Baji vadászházhoz értünk, aztán vadetetők mellett elhaladva, megint emelkedtünk. Csodálatos völgyekben jártunk, számomra ismeretlen részeken. Végre elfogyott a hegy, és lejtő következett, s mivel délre járt, meg is éheztem. Épp jókor, mert a következő ellenőrzési ponton zsíros és lekváros, meg májkrémes kenyerek várták a túrázókat, lilahagyma, fokhagyma és savanyúkáposzta társaságában. Természetesen megint egy forrásnál jártunk, és innen más ismerősökkel (Tatai Laci és Balázs) gyalgoltam tovább. Csak laza és kényelmes tempóban, ami nem volt megerőltető.

A következő ellenőrzési pontunk a Körtemplom romjainál volt, égtek a mécsesek, nagyon szép hangulatossá tették a pontőrök a helyet. Egyébként is van valami romantikus fílingje az erdő közepén lévő templomromoknak.
Az Öreg Kovács hegy 555 m magas tetején található rom egykori Kovácsi faluból maradt itt. Magáról a faluról nem sok minden maradt ránk, több forrás is megerősíti, hogy ez egy Árpádkori település volt, egy Szent Péternek felszentelt körtemplommal. A körtemplom alapfalai még ma is láthatóak.Baj község önkormányzata egy információs táblát is emelt a rom mellé, melyről megtudhatjuk hogy nézhetett ki a XIII. és XVI. században e kicsiny épület. A templomot állítólag a törökök rombolták le. a templom körül pár sír is található, tűzrakóhely és padok a túrázók számára.

Innen már csak pár kilométer volt, főleg lejtőnek, aztán beértünk Vértesszőlősre a piros jelzésen.
Elhaladtunk az Előember "Múzeum" mellett, amit szerettem volna fotókkal és leírással ismertetni nektek, de nem volt kedvem ebben a szürkés időben. Egyszer már jártam itt, nagyon tetszett a kialakítás, a látnivalók, nagyon érdekes hely, ajánlom megnézésre.
A célban ismét a füstös kocsma várt, szép kitűzővel és emléklappal búcsúztam Vértesszőlőstől. No meg Bettitől kapott finom mézeskalácsokkal. :-)
Hamarosan fotók is lesznek...

Mikulástúra a Vödörvölgyben

2011-12-09T12:49:00.002+01:00

Múlt hét végén Balatonalmádiban túráztam, Mikulás túrán. Arra nem jöttem rá, hogy mitől Vödörvölgyi, szerintem ilyen helyen nem jártunk útközben, de lehet, hogy csak én nem figyeltem.
Az idő kifejezetten alkalmas volt túrára, szürke, ólmos, ködös, épp csak az eső nem esett. No persze ez nem szegte kedvünket, és fél kilenckor már Balatonalmádi utcáit róttam Bettivel, miközben megtárgyaltuk a világ dolgait.
Először is egy szép parkon át vezetett az út ahol nyitott könyvet formázó kis "szobrocskákon" (könyvecskéken) jópofa feliratok voltak, de ebben az időben nemigen volt kedvem mindet végigolvasni.
Hamarosan elhagytuk a kisvárost, és egy szép patak völgyében folytatódott az utunk.

Napsütésben, nyáron csodás környék lehet, most közepesen szép volt. :-) No persze készült pár szép fotó, mert a ködös időben is megtaláltam a táj szépségét, pl. a csipkebogyó bokrokon épp lecsöppenni készülő vízcseppeket. (Fotó majd később)

Egy forrást is elhagytunk, aztán kiértünk a Szentkirályszabadjára vezető kerékpárútra, ahol is a Mikulás fogadott bennünket. Kaptunk egy szép almát, meg egy szaloncukrot. Az első szaloncukrot mindig a Télapó (vagy a Mikulás) hozza, és mindig olyan jó érzés, olyan ünnepi hangulat vesz erőt rajtam.

Szóval a jókedvű Mikulást, és Krampusztársát elhagyva, dombnak felfele vezetett tovább az utunk, szőlők és nyaralócskák között. Nemsokára egy meredek csúszós völgy következett, aztán be is értünk a faluba, ahol az iskolában volt az ellenőrző pont. Meleg teával vártak minket, ami nemcsak hogy jólesett, még finom is volt.
Innen ugyanazon úton mentünk vissza egy darabig, de most a meredek völgy meredek heggyé változott, és némi szuszogással sikerült fölérnem a tetejére.

Szembe jött egy Télapó, megörültem neki, messziről kiabáltam, "jé a Télapók is túráznak, de jó". De a Télapó visszaszólt, hogy ő Mikulás, nem látom hogy nincs szakálla?....
No, nem sértődtem meg, tovább gyalogoltam, elhagytam egy csomó Mikulás sapkás túrázót, és egy szép völgyben nagy sziklák között felfedeztem a környék legszebb részét.

Hatalmas mohás sziklaalakzatok, különálló kövek, nem is tudtam, hogy itt ilyen is van. Tetszett.
Ezután ismét patakvölgy következett, víz nélkül, majd hamarosan beérkeztünk Almádiba.
Megkerestük az ellenőrzőpontot, amin kicsit túlmentünk, és itt is kaptunk teát.
Innen már csak pár száz méter volt a cél, ahol önarcképes - boszorkányos kitűzőt választottam.
Jó kis túra volt, ez a 15 km pont elég volt egy egészséges levegőzéshez, elfáradni nem lehetett benne.
Maci és Tinca két kört mentek, persze futva, de ők fiúk, meg erősek, meg had csinálják...
Ajánlom a túrát mindenkinek, jó szervezés, szép útvonal volt.

Kisfaludy Múzeum Sümeg

2011-12-04T19:53:00.000+01:00

A múzeum épülete Sümegen a Püspöki Palotával és a Ferences Templommal átellenben található. Mivel annyira ajánlották a Püspöki Palotában, hogy érdemes megnézni, gondoltam benézek, mit veszíthetek. 500 Ft volt a belépő, és igazán megérte.

Már belépéskor kedvesen fogadtak a hölgyek, és személyesen vittek körbe némi idegenvezetéssel a múzeum épületén. Ez a barátságos, odafigyelő magatartás máris kedvet csinált a múzeumhoz, csak dícsérő szavakkal illethetem mind a látottakat, mind a személyzetet. A kúriaszerű épületet a 17. század végén a Sándorffy család építtette, a költő "anyósa" volt Sándorffy Julianna, így házasság révén került családi tulajdonba.
Kisfaludy Sándor itt telepedett le ifjú feleségével Szegedy Rózával. Ezt a házat, haláláig meg is tartotta. Bevallom csakis a Badacsonyi Kisfaludy ház kapcsán hallottam mindkettőjükről, ezért is volt jó ez a múzeumi látogatás, hogy többet megtudjak erről a híres emberről.

A ház később püspöki tulajdonba került, mivel az írónak nem voltak leszármazottjai. A képen az emlékkiállítás szép részletét láthatjuk, az író eredeti íróasztalával, melynek közepén faberakással látható a neve. Kisfaludy több nyelven beszélt, irodalmi munkásságával mégis az anyanyelv ápolását szolgálta. Egy olyan korban, amikor a hivatalos állami nyelv a német volt, az egyházé pedig a latin, ez nem kis érdem.
A múzeumban emlékkiállítása mellett láthatunk egy geológiai gyűjteményt, a Sümegi kerámia művészet bemutatását, valamint Egyházmegyei gyűjteményt is.

Szent Klárát ábrázoló faszobor, mely a ferencesek sümegi jelenlétéhez köthető. Ezen felül van egy Darnay emlékkiállítás, Dr. Szondy Isvánné - Lilike - emlékszoba, sok szép porcelán, gyönyörű szenteltvíz tartók és értékes üvegtárgyak.

Sajnos idő hiányában nem sokáig tudtam élvezni a szép múzeumot, de mindenképpen szándékozok visszatérni Sümegre, és szép napos időben ismét végigsétálni utcácskáin, gyönyörködni apró részleteiben is.

Az információkat a múzeum prospektusából lestem, de itt olvasható részletesen: http://sumeg.slyweb.hu/kisfaludy-muzeum
A múzeumban dolgozó hölgy blog oldalát is ajánlom figyelmetekbe, nagyon szép helyen lakik közel Sümeghez egy száz éves házba, és az ökoturizmusért dolgozik. Látogatókat is szívesen fogad. http://okomarika.blogspot.com/

Sümeg a barokk kisváros

2011-12-01T13:36:00.002+01:00

Sümegről mindenkinek a hegycsúcson álló vár jut eszébe, - amiről már én is írtam - de maga a kisváros is takargat remek látnivalókat. A nyáron megújult a kis belvárosi rész, ápolt, gondozott növényekkel beültetett kis belső tereket találunk.

A képen látható Scotti ház hangulatos étterméről Ákody Zsuzsa: Zazi c. könyvében olvastam, sajnos nem volt módom most kipróbálni. A térre a Kisfaludy Sándorról elnevezett gimnázium szépen felújított épülete mellett jutunk el.

A régi patinás épületek szépen megújultak, a gimnáziummal szemben szintén Kisfaludyról elnevezett hotel-étterem együttest és cukrászdát találunk. (Az éttermet kipróbáltuk, közepes színvonalú hely, aránylag olcsó árakkal, friss egyszerű magyaros ételekkel. A kiszolgálás viszont figyelmes!)
Amint a belső térre érünk, rögtön meglátjuk a templomot, és a hozzá kapcsolódó kolostort, és ami a legszebb itt, a Püspöki Palotát. Igazából ezt terveztem megnézni, az épület gyönyörűen fel lett újítva, és mögötte a meredek várheggyel igazán fantasztikus látványt nyúj.

A palotában jelenleg múzeum működik, keddtől szombatig 9-17-ig, vasárnap 10-18-ig tart nyitva, a belépő 1250 Ft. Mivel nemigen volt rajtam kívül kiránduló, a belépő mellé nagyszerű idegenvezetést is kaptam, így sokkal érdekesebb lett minden kiállítás. A palota belső udvaros, négy szárnyból álló épület nagyon harmonikusan simul a vároldalhoz. A korábbi, szerényebb kúriát Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emeltette, s mikor végleg ide költözött, nagyvonalú, reprezentatív lakhelyet álmodott meg magának.
A napjainkban megújuló épület legszebb része a hozzá tartozó Kápolna, mely 40 évig be volt falazva, még az ablakok is feketére voltak festve. Most teljes pompájában látható, az emeleti ablakokból pedig még szebb, mint lentről.

A kápolnában eredeti berendezést találunk, mennyezetfreskóját stukkódíszeit Antonio Orsatti készítette, a falakat Vogl Gergely olajképei díszítik.

A kápolnán kívül számos helységben láthatóak reprezentatív belső díszítés nyomai, ebből is gondolható, Padányi utolsó éveit meglehetős gazdagságban, pompában kívánta tölteni. Könyvtára hatalmas volt, jelenleg az állagmegőrzés miatt Budapesten őrzik könyveit. A palotában copf és klasszicista jeleket is találhatunk, de a provinciális barokk stílust képviselő alkotás nem csak szűkebb környezetében, de a magyarországi barokk művészet egészében is figyelemre méltó.

A palotában jelenleg több kiállítás is megtekinthető, a nyolcak képzőművészeti, azaz festménykiállítása, vadászati kiállítás, és egy Csabrendeki üvegművész kiállítása. A "Nyolcak" művészcsoport Párizsban tanult művészei közé tartozik Feszty Árpád, Czóbel Béla, Pór Bertalan, Márffy Ödön, akik ismertebbek szerintem. Czigány Dezsőről még sosem hallottam, de szép alkotásait láthattam, s a művészről, mint zseniről rémes történeteket ismertem meg. Első felesége "véletlen" balesetben halt meg, a második a Dunába esett. A harmadik feleségét, gyermekét, és unokáját viszont ő ölte meg, így a nyomozás az első két halálesettel kapcsolatban is megindult. Hiába, a zsenit és őrültet nagyon vékony mezsgye választja el.

Horváth Márton üvegművész csodás munkái is nagyon tetszettek, a vitrinekből szinte mindent szívesen hazahoztam volna.

A palota néhány helységét igyekeztek korhű bútorokkal berendezni, nagyon méltányolom a törekvést, és biztos, hogy később újra megnézek mindent alaposan. A honlapon bővebben lehet tájékozódni: http://www.puspokipalota.hu/
Említésre méltó még a Püspöki palota mellett lévő Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplom és a hozzá tartozó kolostor.

A Széchényi György alapította ferences rend már 1649 óta jelen van a városban. Ma 3 barát él a templom melletti kolostorban.

A tér túlsó oldalán, a Scotti házzal szemben találjuk a Kisfaludy Sándor Múzeumot, melyről holnap olvashattok.

Gyepükaján templomromja

2011-11-30T09:45:00.000+01:00

A tanúhegyek túra másnapján Gyepükajánról indult egy túra, amin már nem akartam részt venni, de a közelben lévő templomromot mindenképpen szerettem volna látni. Így elsétáltam a túrázókkal a falu végétől kb. 3 km-re lévő romig, aztán vissza, és mentem Sümegre várost nézni. A templomrom még így romjaiban is szép látvány, közepén álló hatalmas fa meghatározó a képeken. Az egykori Nagykeszi település XIII. századi templomának romja írásos említése 1230-ból való. Később Szentkirálykeszi néven említik, és tartják nyilván. 1548-ban már pusztaként szereple, tornya védelmi jellegűre lett kialakítva. A földszint ablaktalan, az emelteken pedig lőrés szerű ablakok vannak. Védelmi jellegre mutat az is, hogy a hajó és a torony közötti átjárás hiányzik a földszinten, így a toronyba az első emeltről lehetett bejutni.

A karzat a kegyúrak helye volt. A templom kör alakú kerítőfalának nyomai jól kivehetőek. Szerencsére láthatóan állagmegóvást hajtottak végre a romon, friss téglafalazások helyei látszanak.

A rom megtekintését gyűjtőfüzetben igazoltam, így szép kitűzőhöz juthatok. A kiírás megtekintehtő a http://www.turabazis.hu/ oldalon, Dunántúli templomromok cím alatt.

Gyepükaján egy kicsi falu Sümeg mellett, gyermek koromban még volt víz abban a patakban, aminek ma már csak kiszáradt medre felett haladtunk át a hídon. A patakban meleg víz folyt, télen is gőzölgött, apró kisbékák otthona volt környéke. Következik Sümeg.

Tanúhegyek körül

2011-11-28T09:57:00.001+01:00

Hétvégén Tanúhegyek túrán jártam, nagyon szeretem a Balaton környékét, és az összes Tanúhegyet. Voltam már hosszú 42 és 55 km-es körtúrán is, most sérülés miatt csak rövid túrákra tudok menni. Ezért választottam a 16,5 km-es távot, ami két és fél tanúhegyre megy fel, s 533 m volt a szintje. A túra teljesítménytúra, 800 Ft volt a nevezés (kiírások itt: http://www.teljesitményturazoktarsasaga.hu/) a végén oklevél és kitűző is jár, ha szintidőn belül teljesítünk. (5 óra, ami bőven elég) Badacsonytomajból indultunk, s a 10 órás rajtnál már nem volt hideg sem. Kellemes túrázó idő volt, enyhén ködös, párás levegővel. A faluból kiérve szőlők között vezetett felfelé az út az Örsi hegyre.

A meredek kaptató megizzasztott bennünket, de a látvány mindenért kárpótolt. A fákon ugyanis hófehér zúzmara díszlett, nem győztem fotózni. Az első téli képeket mindig örömmel várom, íme az Örsi hegy.

A hegytetőn volt egy feltételes ellenőrző pont, ahol matricát ragasztottunk az itinerünkre. Innen a gerincen vezetett tovább az út a következő pontig.

A jelzések jók voltak, sokáig a kéken mentünk, majd a zöldre tértünk át, igaz közben picit elkeveredtünk, pontosan úgy, mint tavaly. A kis feltételes pont meg a ragasztás után megtaláltuk a helyes utat felfele. A kacskaringós ösvény picit emelkedett, de csodás látványt nyújtottak a zúzmarás bokrok, hófehér fák. A plusz fokok miatt folyamatosan olvadt le a fákról a dér, így hamarosan vizes fejjel túrázgattam.

A sok kanyar után végre kiértünk a Tóti hegy aljába, és örömünkre ismét egy szatyor füge fogadott bennünket. Felette a jó étvágyat felirat, ettől jó kedvünk lett, és pár szemet el is fogyasztottunk nyomban. Nem tudom hol vették a rendezők ezt a fügét, de sokkal sokkal jobb, mint amit karikába összecsomagolva a boltban lehet kapni. :-)

A képen Kriszti örül a fügének. :-) Fügefogyasztás után kiértünk a Tóti tövébe, a nap egy pirinyót kisütött, de ködfelhő borította a tájat, és érdekes fények alakultak ki.

Nem is nagyon látszott a hegytető, de nem is baj, így is tudtam mi vár ránk. Hamarosan megkezdtük a menetelést a Tóti hegy tetejére. Nagyon meredek libasoros ösvény visz fel, ami csúszott is, és nem is tudtam eldönteni merre rosszabb, felfele, vagy lefele. Azért lihegve ugyan, de feljutottunk gond nélkül. A panoráma nem volt az igazi, napsütésben sokkal szebb, de így is nagyon tetszett. A csúcson szokásos módon Pinkert Laci székelt, mint pontőr, picit behúzódva a szél elől a sátrába.

A kép felső része már a semmibe vész...
Előkerült a forró tea, aztán megkezdtük a leereszkedést, nem ment gond nélkül, de leértünk. Találkoztunk hosszú távon gyalogló, vagy inkább futó társainkkal, (Maci és Tamás személyében) aztán még kétszer a másik hegyen is.
Elhaladtunk a pincék mellett, ki az országútra, ahonnan befordulva az erdőbe a Gulácsra vitt az út.
Itt is folyamatosan esett a fejünkre az olvadó zúzmara, de hideg igazából nem volt. Sőt hegynek picit meg is izzadtunk, főleg a folytonos figyeléstől, mert a köves csúszós ösvényen nem volt könnyű egymást kerülgetni.

A Gulács bazaltorgonái nagyon tetszettek, sajnos a kilátást nem élvezhettük a ködös idő miatt. A csúcson ismét pontőrt találtunk, s miután ettünk picit, lefele vettük utunkat. Innen már nem sok volt hátra, és egy matricás ragasztás után hamarosan a szőlők között beértünk Badacsonytomaj falujába.

Itt elég jól lehet látni a hegyeket, amikre felmásztunk. Jó kis túra volt, a végén zsíros és lekváros kenyerek, nápolyik és forró tea várt bennünket. A kitűző szép, a rendezés remek, a túrára jövőre is eljövök.
És egy idilli kép a célban:

Maci már kipihenten, Feri épp lazít, Zsuzsa pedig Panni édes kis Grétáját dajkálja az iskola gyerekrajzai alatt.

Még mindig Gánt körül

2011-11-24T07:33:00.001+01:00

Gánt külterületéhez még egy csodás hely tartozik, Gánt Bányatelep. Az egykori Bauxitbánya telepén jelenleg Ápoló gondozó otthon van sérült emberek részére.
Tőszomszédságában a Dolomit kőbányászati vállalattal szemben a felhagyott bauxit bánya helyén fantasztikus geodéziai park került kialakításra, mely Európában is egyedülálló.
Mellette van a Bányamúzeum, melyet nem találtunk nyitva, igaz régebben már jártam benne.

Gánton 1926 óta folyt a bauxitbányászat, Balás Jenő kutatómérnök kutatásai alapján Európa leggazdagabb bauxit lelőhelyét találták meg itt. Róla nevezték el a Bányamúzeumot, mely áprilistól október 31-ig naponta 10-től 18-ig tart nyitva. A bauxit földtani park természetesen ingyen látogatható, kb. 3,5 km-es tanösvényen sétálhatunk végig.

A bányagödör 127500 m2 nagyságú, szinte holdbéli táj. A bányafal 28 m magas, melyen a dolomit minden színárnyalata, a sárgától szürkén át a liláig megtalálható. Érdekes és szerintem nagyon izgalmas végigsétálni itt, gyerekeknek pedig különösen megkapó a formák színek és maga a táj hangulata.

Székesfehérvár közelsége miatt ajánlom kirándulási célra, szerintem sokan nem ismerik a környéket, és nem jártak itt, pedig nagyon érdemes felkeresni, szemlélődni. Gánt büszke lehet a környékére, a falu honlapján bővebben is lehet információkat keresni. http://www.gant.hu/

Steinau

2011-11-23T14:12:00.000+01:00

Steinau, magyarul Kőhányáspuszta már 1753-as írásokban szerepel. A Gánt külterületéhez tartozó helység egykor az Esterházy család két birtokát, Csákvárt és Majkot összekötő út mentén helyezkedett el. A birtok erdészeti központja, favágók, szénégetők éltek itt. Később az utat országúttá építették. Az egykori útmenti fogadó, ma turistaház. Állandó lakos alig van, a szépen felújított házakat hétvégi háznak használják.
Nevezetessége az Esterházy Kápolna, 1832-ben építették Szűz Mária tiszteletére. Később Szent Terézhez kötötték, az október 15-i búcsút tartották. Ma évente kétszer nyitják meg a Kápolnát, Pünkösdkor, és Teréz nap utáni vasárnap. (Más források szerint Húsvétkor és Karácsonykor, de sajnos erre semmilyen utalást nem találtam az épületen.)

Steinau konkrét fordításban Kőhalmot jelent, jelenleg szépen ápolt, gondozott utcácskájával a turisták paradicsoma. Vendégházat is találtunk itt, mely szintén Steinau névre hallgat.

A Kápolnapusztai séta után még ide is ellátogattunk, végigsétáltunk a kedves utcán, megcsodáltuk a rendbe rakott barátságos házakat, és körbejártuk a Kápolnát. Sok túra keresztezi Kőhányást, és itt vezet el mellette a Csákvár-Tatabánya főút is. A lakók vigyáznak falujukra (pusztájukra) őrzik a tisztaságot, így szemnek gyönyörködtető sétát tehettünk.

A Kápolna előtt egykor kis tó volt, ma már csak ez a nádas őrzi a helyét.

A séta után a nem messze fekvő másik kis gyöngyszemfaluba Vérteskozmára látogattunk el.

Ez a falu is üdülőfalu, szépen felújított régi parasztházakkal, sokukat teljesen eredeti formájában hagyták meg.

Jelenleg azt hiszem egy állandó lakosa van, a többi vendégház, nyaraló, hétvégi ház. Ottjártunkkor szinte minden házban égett a lámpa, a házak udavarán autók álltak, jelezve, hogy szeretnek itt lenni az emberek. Az erdő közepén, hegyek megbújásában fekvő kis falu csendes, nyugalmas, a jó levegőt harapni lehet. Egykor Esterházy Antal birtoka volt, Kis Kozma néven, a Gesztesi vár tartozéka, katonai szálláshely. Katonaság később is járt itt, a háború nem kerülte el. A falu végén található emlékmű a Hősök Emlékműve.

Vérteskozma is turistaközpont, közel van a Várgesztesi vár, és a Vértes Meteor Turista egyesület turistaháza is itt van. Jelenleg pályázaton nyert pénzen felújítása folyik. A falun végigsétálva a szép házakon és a kis emlékművön kívül megnézhetjük a dombon álló katolikus templomot is.

Kápolnapuszta, Kőhányáspuszta és Vérteskozma is Gánt külterületéhez tartozik, valamint Gánt-Bányatelep is, melyről a legközelebbi beszámolómban írok és láthattok fantasztikus fotókat is.

Egy eltűnt falu nyomában

2011-11-20T21:27:00.002+01:00

A szmog elől menekülve a Vértesi erdők friss levegőjére vágytam, és felfedezni egy eltűnt falut Gánt közelében. Kápolnapuszta 4 km-re fekszik Gánttól, a kék jelzésen majd a kék kör jelzésen juthatunk oda. Jelenleg a kék egy kicsit elkerüli, a régi kék jelzés azonban még látható. Itt forgatták egykor Rockenbauer Pálék a "Másfél-millió lépés Magyarországon egyik részét.

A falucska az 1790-es években 101 lakost számlált, 1930-ban 62 lakosa volt. Az 1950-es években már csak 4-5 család maradt Kápolnapusztán, 1980-ban pedig már csak 1 személy.
Kápolnapuszta sorsa azonban 1945. március 16-án megpecsételődött. Hogy mi is volt az igazság, nem tudhatjuk, és nem is szívesen emlékszik vissza senki.
A háború alatt Csákváron repteret alakítottak ki a németek, amit az idevonuló front orosz katonái december 24-én szenteste támadtak meg. A támadás megakadt, és 3 hónapos állófront alakult ki.
Az orosz partizánok már 1944 őszétől élelmiszer szerzés céljából Kápolnapusztára jártak fosztogatni, és a helybélieket vérfürdővel fenyegették meg, ha elárulják őket.
Karácsonykor a népnek eleget lett, feljelentést tettek a csendőrségen. Egy partizánt elfogtak, aki Mór mellett megszökött, és a 2. ukrán fronttal visszatért és bosszút állt a falun.
Az összes helybéli férfit megölték, azt a két civil magyar katonát is, akik a pincéből lőttek vissza. A legfiatalabb férfi 20, a legidősebb 70 éves volt.

A temetőben sok sok síron azonos a halálozási időpont. 1945. március 16. Egy falu ennyi volt csupán.....
Kápolna férfi nélkül maradt, az asszonyokat, gyerekeket kitelepítették.
Azt is lehet hallani, hogy a fosztogatáskor a két civil katona kezdett lőni, ezért álltak bosszút az oroszok. De az is lehet, hogy csak pusztán a feljelentésért álltak bosszút a falun. Kegyetlen bosszú volt, halál, vér, fájdalom. Ma már csak egyetlen romos ház maradványát találjuk meg, és a szépen rendben tartott temetőt a falu előtt ha Gántról megyünk, jobb oldalon.
Még frissek a sírokon a virágok, még látszik, hogy november elsején mécsest gyújtottak az emlékezők.
A falu mellett a Vörösmarty forrásnál padok, asztalok, kis tűzrakóhely és esőbeálló árválkodik, szerintem mióta a kék jelzés elkerüli a falut, nemigen járnak ide turisták. Ittjártunkkor éppen volt egy csoport, és néhány lovas.

A falu végén máig láthatóak a magyar katonák frontvonalhoz kiépített árkai. Szomorú kép, egy faluból nem maradt semmi, csak egy rom, egy bedőlt pince, néhány kerítésoszlop, és a sírok a temetőben. Visszafele csendesen sétáltunk, gondolatainkba merülve, a temető szívszorító látványa nem kíván szavakat.

A temetőben 1993-ban emlékkeresztet állítottak, ez áll rajta:
KÁPOLNAPUSZTA LAKÓINAK ÉS ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE, A MÚLT ÖRÖK TANULSÁGAKÉNT.
UTÓKOR EMLÉKEZZ:HÁBORÚ, KITELEPÍTÉS, HALÁL.
Aki többet szeretne megtudni erről a szép kis kirándulóhelyről, és szeretne egykori szép fotót is látni, itt megtalálhatja: http://www.gant.hu/
Talán jó lenne ismét felfedezni a környék szépségét, túrákat kirándulásokat szervezni a környékre, hiszen Kápolnapuszta fekvése rendkívül szép. Egy szurdokban fekszik, kétoldalt magasan emelkednek ki a Vértes fehér sziklái.

A falu előtti kis elágazás egy vadászházhoz vezet. Csendes magányában áll a házikó egy dombon, közel a forráshoz.

Gántra visszaérkezve és még otthon is többször eszembe jutott ennyi maradt egy faluból, egy romos ház, egy emlék, és szomorúság. Most már csak ezt a romos házat találjuk.

Menekülés a szmogból

2011-11-18T12:04:00.000+01:00

Az utóbbi napokban Székesfehérvárt ellepte a szmog. Holnap kimenekülök a városból. Irány a Vértes, friss levegőt szívok a természet lágy ölén. Nem számít a hideg, a dér, a köd, az erdőben mégiscsak kellemesebb a levegő. Sajnos szégyenlem, de ma én is kocsival indultam munkába, a város nagysága és a sok elintéznivaló meg a szűkre szabott idő..... de ezek csak kifogások. Ha "zöldebb" lennék, gyalog jöttem volna, és tömegközlekedéssel intézném a dolgaimat. De hétvégén nincs mese, irány az erdő, teleszívom a tüdőmet friss levegővel. Egyébként is felháborít, hogy nem elég a szmog, az emberek cigivel a szájukban jönnek szembe az utcán. Ezennel kampányolok a dohányzás ellen, védjük az egészségünket, és tegyük tisztábbá városunk levegőjét. A dohányosok meg legyenek toleránsak, szívják otthon a cigijüket, vagy legalább álljanak tisztes távolságba, hogy ne kelljen nekem is szívnom...

Egy tönk laskagomba

2011-11-15T14:27:00.000+01:00

Ha a zöldségesnél friss laskagombát látok, nem tudok ellenállni, veszeg egy tönköt. Vacsora és reggeli készül belőle, alábbi módon. A szép, nem a legnagyobb laskáit rántott gombának készítem el, a többit pedig sütve.
Levágom a tönkről a laskákat, megmosom őket, majd a rántani valókat besózom, és bepanírozom a szokásos liszt, tojás, prézli (azaz zsemlemorzsa) masszáiba, és forró olajban kisütöm. Semmi nem kell hozzá.

Illetve mégis, egy kis idei friss rozé bor. Ezután a maradék laskát vékony csíkokra vágom, egy kis fej hagymát összeaprítok, és olajon pirítom. Én ilyenkor sózom meg. Ha üveges a hagyma, beledobom a gombákat, átpirítom, megborsozom, s mivel levet enged, egészen addig keverem, amíg elfogy alóla a lé, és zsírjára (olajára) sül. Ezalatt összevágok egy csokor petrezselymet, és mikor majdnem jó a gomba, beledobom azt is. Amikor kész, megszórom csípős piros paprikával. Kenyérrel eszem.

Sajnos mohó voltam, és nem fotóztam le a tönk gombát, azt akartam minél előbb ehessem. Aki nem szereti a laskagomba kicsit gumis állagát, annak nem fog ízleni. Én viszont laskaimádó vagyok. :-) Az egész művelet fél óra volt.

Csókakő és más vértesi várak

2011-11-14T12:12:00.003+01:00

Vasárnap megint vártúrákon voltam, másnak biztosan unalmas ennyi követ megnézni, de én szeretem a várakat. Egyrészt a vártúrák sorozat részeként szép kitűzőkért mentem, másrészt a remek napsütéses novemberi időben vétek lenne otthon ülni. A kirándulás a közeli Vértesben volt, rövidebb, kb. 13 km-es gyalogtúra keretében Pusztavámról a zöld jelzésen elindulva megkerestük a Gerencsérvárat.

(10 óra körül még deres volt a fű.)
Ez a kis vár 1140 körül épült, a Csák nemzetség neve merül fel mint tulajdonló. Később királyi vár, majd I. Lajos kedvenc vadászházaként "üzemelt." A további években több család is megkapta, felmerült Zsigmond király, az Újlaky család, az Erdődyek, mint tulajdonlóg, illetve mint elzálogosított érték. Sorsát a török hódoltság pecsételte meg. Romjai Pusztavámtól kb. 6 km-re az erdőben találhatók. Környékén vizesárok nyoma, a kirándulók részére pedig padok, és asztalok vannak elhelyezve.

Továbbhaladva már kezdett jó idő lenni, a napsütés erősödésével kellemes idő lett. Hamarosan Szentgyörgy pusztához értünk, ahol a domb tetején megkerestük Szentgyörgyvár romjait. Nagyon kevés rom található, inkább csak jelzés értékű. Viszont a puszta a vadászházzal, kellemes látvány.

A vár történetéről nem sokat tudunk, 1389 körül említik először, majd 1671-ben, mint Nádasdy Ferenc birtoka. Érdekessége, hogy a romok helyét Koporsóhegy-nek hívják.

Visszaindulva sok túrázó ismerőssel találkoztunk, a jóidő sok embert kicsalogatott.
Ezután indultunk Csókakőre, ahol már sokszor jártunk, de minden évszakban más képet mutat. Az őszi erdő színeitől és a falubeliek szorgos munkájától megszépült a vár. Már a parkolóhoz érve sok kirándulóval találkoztunk, s mivel szép szalonnasütő helyek vannak kialakítva, ki is használták ezt, jóféle illatok szálltak a levegőben.

A várba két irányból is fel lehet jutni, mi a hátsó utat választottuk, nekem az nagyon vadregényes. A tájékoztató táblák elhagyása után bementünk az erdőbe, ahol kétoldalt magas sziklafalak övezte ösvényen sétáltunk. Romantikus egyben félelmetesen meredekek a sziklák.

Bal oldalon kialakított lépcsőn lehet feljutni a várhoz, combot erőltető menet következett.

Picit sötét lett a kép, de így legalább visszaadja a szoros hangulatát. Felérvén sziklamászók gyakorlóhelyére érünk, - táblájukat a sziklaszirt tetején fedezhetjük fel, beakasztó kampókkal együtt - aztán át egy sziklahasadékon a vár bejáratához.

Csodálatos panoráma tárult elénk, a várból minden irányban szép a kilátás. Zsoltiék már vártak bennünket, szép kitűzőt, oklevelet és csokit kaptunk.
A vár környéke szép rendezett, nem csoda ha csábítja a kirándulókat. Néhány éve még semmi nem volt itt, most kialakított parkoló, tűzrakóhelyek, toalett, színpad, mind a Csőkakőiek munkáját dícséri.

A várból lefele szép kis víkendházak és még szebb növények között gyalogoltunk. A környékben bortermelők szőlőültetvényeit láthatjuk, nyitott pincéket is találhatunk. Érdemes idelátogatni, nem fogunk csalódni a falubéliek vendégszeretetében.

További képek a lap alján.
A várat a tatárjárás után a Csák nemzetség építtette, mint ahogy több környékbeli birtokon lévő vértesi várat is. Mátyás király, Kanizsai György, Nádasdyak, Szapolyai János, stb. fontos nevek találhatóak a történetében, mígnem 1544-ben a törökök sok hasonló várral együtt elfogalták. Nádasdy Ferenc szabadította fel, győztes csatáiról sok történetet olvashattunk. Mivel részt vett a Wesselényi féle összeesküvésben, halálra ítélték, birtokait a kincstár elvette. Így került I. Lipót kezéből a kalocsai érsekhez, majd Hochburg János fő hadiszállítónak adták el. Csőkakő hadi jelentősége megszánt, később tornyába villám csapott, majd az 1800-as évek elején a gróf Lamberg családé, (kastélyuk Móron található) kik a várral nem törődtek. Pusztulásnak indult, de a szorgos csókakői kezek megmentik az utókor és a turisták számára.

Tanösvény a város peremén (Királyok városa IV.)

2011-11-09T13:53:00.005+01:00

Vasárnap a napocska kicsalogatott megint a természetbe, nyeregbe pattantunk, és kikerekeztünk a város szélén lévő Sóstói tanösvényre.

A tanösvény földrajzilag három eltérő jellegű táj határán fekszik. Nyugatról a Sárrét mocsara, délről a mezőföldi homokos, löszös táj, északról pedig a város határolja.
Már 1473-ban említik, mint egyik legnagyobb mocsár Székesfehérvár körül. A város kialakulásának védelmi szempontból fontos része volt, hogy mocsarak vették körül. Az 1700-as években lecsapolták, fásították, miközben vízvizsgálatok során kiderült, hogy alkálisót tartalmaz.
Ebből a Sóstóból alakult aztán ki egy kellemes sétálóhely, ill. mulatókert, majd az 1800-as évek végén strandfürdőként is használták.
A II. világháború után fokozatosan pusztult, majd az 1990 körüli években a volt homokbánya és lőtér területén természetvédelmi értékekben gazdag élőhelyek alakultak ki, ezért 2000-ben megindult a védelme.

A Természetvédelmi Terület ill. tanösvény kialakításában nagy szerepe volt a Gaja Környezetvédő Egyesületnek. Jelenleg a város védelme alatt áll.

A kb. 6600 m hosszú tanösvényt bringával nem is olyan egyszerű bejárni, a fenék folyamatos rázkódás alá kerül, és a kiálló gyökerekre is nagyon kell ügyelni. Gyalogosan viszont kiváló sétahely, akár többféle távot is megtehetünk, ugyanis több bejárata is van. A főbejárat a Sárkeresztúri útról nyílik, ahol fedett padok, asztalok, játszótér várja a látogatókat.

Elkezdhetjük sétánkat a Csíkvári úti bejárattól (a régi Merkúr mellett) vagy a Segesvári út végéről. Így különböző hosszúságú szakaszokat járhatunk be, akár kis gyerekekkel is. A tanösvény táblákkal ismerteti a védett élővilágot, maradarakat, virágokat, stb. Élőhelye ez a fecskéknek, az orchideáknak, kosboroknak, tavasszal különösen szép arcát mutatja a Sóstó.
Több helyen találkozunk padokkal, pihenőhelyekkel.

A mocsaras részeken ilyen sétálópallókon gyalogolhatunk, kifejezetten érdekes és élvezetes. Sajnos most nem volt alattunk mocsár és víz, az utóbbi csapadékmentes időszaknak köszönhetően. De tavasszal mikor ittjártam a Sárpentele túrán, (erről a http://www.bebielefantok.hu/ honlapon írtam beszámolót) víz volt alattunk.
A madarak madárvárta kilátótornyokból figyelhetők meg, ha szerencsénk van, látunk gémeket, gólyát, más, általam ismeretlen madarakat. Az ösvény végig kitaposott, karban tartott, a Gaja Egyesületnek ezúton is köszönöm, hogy élményt nyújt a város lakóinak, és az ide látogató turistáknak.

Bringázásunk során sok kisgyermekes családdal találkoztunk, mindenki élvezte a jóidőt, és szép természeti környezetet. A tanösvény hátsó részén, az egykori lőtér helyén ma a partfalban madarak fészkelnek, ez is érdekes látványosság.

Mindenkinek ajánlom ezt a város széli szép helyet kikapcsolódásra, felfedezésre. A tanösvény Maroshegy felőli részén erdei iskola működik, akár iskolai bejárás keretében is érdemes idelátogatni, megismerkedni az élővilággal.

Használjuk ki hogy közelünkben ilyen jó kis lehetőség van sétára, kirándulásra, biciklivel vagy gyalog. Sőt, futópályának is kiválóan alkalmas, mert a talaj kifejezetten finom, és különböző távokat tudunk futni, változatosan.

Még mindig Pécs körül

2011-11-06T09:30:00.001+01:00

Ezúttal a Pécs környékén tett kirándulás másik oldalán lévő helységekben jártunk, Pécsváradon és Mecseknádasdon.
Pécsvárad több szempontból fontos látnivaló volt számunkra, egyszerre több gyűjtőfüzetbe is pecsétet tehettünk, mert vár, templomrom, kápolna, minden megtalálható egy helyen. A kapun átlépve gyönyörű színes belépőjegyet váltottunk, ha jól emlékszem 500 Ft-ért, és a jegypénztáros hölgy röviden be is mutatta a látnivalókat.

Ezután kézhez kapott kis történelmi füzettel sétáltunk körbe a 998-ban István király által alapított monostorban. A Zengő lábánál a Szent Benedek rendi monostor 1000-ben az országban Pannonhalma után másodikként alapíttatott, s az apáti palotát, templomot, szerzetesrendet vár fogadta be. A köré épült faluban nagy élet folyt, 1528-ban már városi bírójuk, kereskedő piacuk van a szabad polgároknak.
Az apátság a középkori szellemi élet helye, civilizációs és kulturális központ, egészen az 1543-tól több mint száz éven át tartó török hódoltságig.

(Középkori apáti címer)
A várudvaron Borsos Miklós által készített Szent István szobor áll, az altemplomban megtekinthetjük a legkorábbi árpád-kori falfestményeket. A török ideérkeztével Fráter György az akkori apát felrobbantja az apátsági épületeket, ezek romjait találhatjuk az udvaron a romkertben.

A török uralmat az őslakosság átvészeli, de betelepülnek Pécsváradra szerbek és németek is, és újra az apátság lesz a központ. A város további sorsa érdekesen alakul, bár elkerülik a világháborúk, veszteségek ezután is érik. Részletesen itt: www.pecsvarad.info.hu

A várban található még kiállítás, egyik teraszos részén jó kilátás nyílik a környékre, itt működik az István király szálloda, az egykori várkertben pedig romantikus patakkal, növényekkel körülvett környezetben szoborkiállítást láthatunk.

A vár megtekintése után még rövid sétát tettünk a közeli templomhoz, melyhez csodálatos kálvária vezet fölfele. Ilyen szép mozaikokból kirakott kálvária képeket még nem láttam, pedig megcsináltam a Balaton-felvidéki, és Bakonyi kálváriák mozgalmát, ahol sok ritkaságot, érdekes kálváriát láttam. Ezt különlegesnek találom.

A Pécsváradi séta után megint az az érzés kerített hatalmába, hogy van még más látnivaló is, ide még vissza kell jönni. A Zengő túrákra csábít, a közelben lévő Dombay tó is felüdülést nyújt, és a kisváros rejt még titkokat. Sajnos idő hiányában tovább kellett utazni, volt még pecsétgyűjtő programunk, ezért hamarosan egy másik nagyon szép fekvésű faluban Mecseknádasdon néztünk körül.
Mecseknádasd "Nádasd" neve az itt folyó Réka patakot körülvevő mocsaras nádas területből ered. Az ide települt németek első házaikat a középkori templom köré építették. Látnivalói közül csak az egykori kastéllyal szemben álló hegyen lévő XIII. századi várromot láttuk, mely román kori templom maradványa. A ma temetőkápolnaként működő Szent István Kápolna szintén román kori és gótikus jegyeket visel, körbe járásakor éppen a mindenszentek napi temető látogatókkal találkoztam.

Nem időztem sokat, és fájó szívvel gondoltam arra, hogy ide is vissza kell jönnöm, mert még szántalan látnivaló van itt amit szeretnék megnézni. Például a közelben lévő Réka vár romjait, magát a Püspöki kastélyt, vagy a Skóciai Szent Margit emlékkeresztet. De nem láttam két kápolnáját a kálváriával, sem a kilátót, tanösvényt, tehát van miért visszajönni. A faluról itt olvashattok sok információt: www.mecseknadasd.hu

A falu környékén több kis település található, ami szintén szép kirándulóhely, és takar még látnivalókat. Ami még tervben volt, az ide 3,5 km-re lévő Ófalu határában az Eszter pusztai templomrom. Csak rövid időt szentelhettem a nézelődésre, de a környezet, a dombok, hegyek között megbúvó kis falu alapos körbejárása, megismerése újabb vágy. Nagyon tetszett, nagyon szép környék.

A XV. századi Eszter pusztai rom mellett sok túra halad el, itt már Baranya-Tolna határán jártunk.
Ezzel véget ért a Pécs környéki falvakban szerzett élményeim bemutatása, de visszatérésre csábít, mert maradt még számtalan látnivaló, és a természeti adottságok is nagyon tetszettek. Hozzá kell tennem azonban, hogy az őszi napsütés sokat számított, biztosan más arcát mutatja télen, vagy tavasszal, az viszont biztos, hogy így ősszel nagyon szép vidék.

Apró falvak a Mecsekben

2011-11-04T20:56:00.002+01:00

A hosszú hétvégén sok mindenre jutott idő, például bejárni a Pécs környéki apró falvakat. Nem is sejtettem, hogy ilyen szépek, ilyen hangulatosak, és mindenütt van látnivaló. Először Cserkúton jártunk, ahol a románkori templomok gyűjtőfüzetbe akartunk pecsétet szerezni. A falu egészen közel van Pécshez, és mindjárt az elején vendégházat fedeztünk fel, amiből egészen sok volt a falucskában. A templom a falu közepén áll, ajtaján talált telefonszámot felhívtuk, és egy nagyon kedves Úr türelmet kérve, negyedórán belül odajött, és teljeskörű bemutatást tartott a templomról. Ecsetelve a falu történelmét, és a templom csodás freskóit.

Az Árpád kori templom belsejét szép falfestmények gazdagítják, igazán szép és meghitt kis templom. Egyszerűségében is áhítatos, és történelmi jelentőséggel bír. Idegenvezetőnk részletesen mesélt az egyedülállóan szép templomról.

A falakat Prokop Péter freskói díszítik, szépen restaurált állapotban láthatjuk az Apostolokat, a Három királyokat, és Szent Györgyöt is.
A falu a Jakab hegy lábánál fekszik, több más településsel együtt. Ilyenek Kővágótöttös, és Kővágószőlős, mindkettő remek fekvésű, panorámás ápolt kis község. Vendégházakat mindenütt találunk, érdemes eljönni ide kirándulni, pihenni, nézelődni.
A falucskák a Mecseki bányabezárások után is igyekeznek talpon maradni, távolságuk Pécstől (kb. 13 km) jó lehetőséget ígér a turizmus terén. Így nagyvárosi környezettel és látnivalókkal a közelben érdemes itt pihenni a festői fekvésű helyen, erdőkkel körülvéve. A falvak mint említetem a Jakab hegy aljában találhatóak, panorámás a kilátás, és a Jakab hegy maga remek kirándulóhely. Találhatunk tetején kolostorromot, de híresek szép vörös sziklái a Babás szerkövek is. A faluba nagyon kedves polgármesteri invitálót találtam itt: http://www.kovagotottos.hu/
A másik falu történetéről itt olvashattok: http://www.kovagoszolos.hu/main.php?p=falu
Szép templomát mi is megnéztük.

Következő állomásunk Magyaregregy volt, ahol a Máré várba másztunk föl. A falu végén jól kitáblázva sokáig autóval lehet odajutni, ám egy pár km után parkolóban kell hagynunk járművünket, és gyalogosan kell megmászni az emelkedőt.
Hamarosan megpillantjuk a várat.

A várban kiállítás található, történetéről pedig itt olvashattok:
http://www.magyaregregy.hu/page.php?22
A falu fekvése, megközelítése irtó vadregényes, kis patak mellett kanyarog az út, és a színes erdők látványa magához hív.
A nap további részét Pécsen töltöttem, az ottani látnivalók majd egy másik beszámoló témái lesznek, mint ahogy az utolsó nap Pécsváradi és Mecseknádasdi látogatása is.

Püspökszentlászló a Mecsek gyöngyszeme

2011-11-03T21:08:00.001+01:00

Püspökszentlászló a Mecsek egy pici falucskája, mely közigazgatásilag Hosszúhetényhez tartozik. A történelmi gyökerekkel rendelkező falu ma kedvelt kirándulóhely, néhány helyi lakoson kívül inkább nyaralók lakják. Az eredeti falusi házacskák nagy része szépen fel van újítva, nyaralónak, vendégháznak.

A lakók nagyon vigyáznak falujukra, igyekszenek megőrizni a természeti környezet értékeit, autóval nem lehet bejönni, a falu végén nagy közös parkoló van.
A hagyomány szerint Szent László szeretett errefelé vadászgatni, ezért is az elnevezés.Ladislaus-nak szép obeliszkje van a püspöki kastély melletti hegyoldalban.

Van ugyanis egy fő történelmi vonzereje a községnek, a pécsi püspökség nyári nyaralóhelye volt itt egykor. A falu végén lévő kastélyt Eszterházy Pál pécsi püspök építtette, ma nem látogatható, bár uniós projekttel éppen felújítási munkákat végeznek az épületen.

A kastély mellett templom is áll, hétvégente kinyitják be lehet nézni az ódon falak közé.
A templom és kastély közvetlen közelében arborétumot találunk, melyet Hettyei Sámuel alapított, sokféle fa és cserje otthona. Látogatható, kellemes kirándulóhely.

Az alapítóról elnevezett forrás a kastély kerítése mellett található, padokkal, pihenőhelynek kialakítva.

Az arborétum mellett később vadasparkot is létesítettek, de a II. világháborúban elpusztultak az állatok. Itt húzódott a déli demarkációs vonal, durva csaták zajlottak a környéken. a háború után apácák otthona lett, őket a kastély melletti temetőben helyezték örök nyugalomra.

A falu másik végén kis kápolna áll, harmóniában a természettel, békére, nyugalomra, csendre szólítva az embert.

Túrautak tömkelegét találjuk a környéken, több teljesítménytúra is áthalad itt, de a környező faluk is látogatásra, túrázásra, kirándulásra csábítanak.
Kisújbánya, Óbánya, Zengővárkony, Magyaregregy, hogy csak néhányat említsek.
Látnivalóikat majd egy másik bejegyzésben olvashatjátok.
A falut körbeveszik a hegyek, a Zengő, a Cigány-hegy, patak húzódik a szélén, igazi idilli kirándulóhely. Keressétek fel, pihenjetek, kiránduljatok a Mecsek romantikus falujában.

Mecseki láthatatlanok nyomában

2011-11-02T11:27:00.001+01:00

Szombaton a Mecsekbe utaztam a Mecseki láthatatlanok nyomában. A túra Zobákpusztáról a Vargánya tanyáról indult, - már a neve is jól hangzik - ahonnan 2x50, vagy 56, 28, 14,5 illetve 7 km-es túrát lehetett tenni, kinek-kinek képessége, és kedve szerint. A hosszabb ill. legrövidebb túrákra korabeli katonai járművekkel vitték a kezdőponthoz a túrázókat, klassz hangulata volt a régi Csepel teherautóknak, és dzsipeknek. Én a 14,5 km-es távot választottam, 595 m szinttel, sajnos így csak lábbuszon utaztam.
A ragyogó napsütésben már 8 óra után elrajtoltam, és élveztem az őszi erdő színeit.

Kellemes ösvényen, időnként meredeken emelkedve érkeztem Püspökszentlászlóra, ahol az első ellenőrző pontunk volt. A kis zsákfalu kirándulók paradicsoma, tele kellemes vendégházzal.
A szép helyről részletesebben is írok majd, egyenlőre a csokinak és a kedves túratársaknak örültem. Sokat elidőztem itt, a püspöki rezidencia templomát kinyitották számunkra, és az arborétumba is be lehetett menni.
A temetőben idős apácák nyugszanak, mellette Szent László emlékművet találunk a hegyoldalban.

A varázslatosan szép falucskát elhagyva ismét hegynek baktattam, majd gyönyörű fennsíkon folytattam a gyaloglást.
Nemsokára a Cigány hegyi kilátóhoz érkeztem, ahol a második ellenőrző pont volt, és nápolyit kaptunk. A Cigány hegy 524 m magas hegyén 2007-ben megújult kilátó fogadja a turistákat.
A kilátóból remek kilátás nyílt a környező hegyekre, dombokra, a Zengőre, és az őszi erdőkre.
Ennél szebb időt el sem lehetett volna képzelni a túrához.

A jelzések mindenütt jók voltak, nem lehetett eltévedni. Picit hosszabb menet következett, völgyekben, patakok mentén jártam, majd visszaérkeztem Zobákpusztára, egy nagyon szép és jól szervezett túra végén.
A szervezők kitettek magukért, a célban zsíros kenyér, tea várt, szép emléklapot és kitűzőt kaptunk, mely a Mecsek kaput ábrázolja.

A túra célja megismertetni a Mecseki láthatatlanok munkásságát, bejárni az általuk bejárt helyeket, és mai szívvel szeretni hazánkat és a természetet.
A Mecseki láthatatlanok talán kevesen tudják, hogy fegyveres szabadságharcos csoport volt, az 56-os forradalom leverése után még hetekig ellenálltak a Mecsek erdeiben rejtőzve.
Komlói börtönből szabadult rabok, egyetemisták, többségük túrázó, természetet szerető, kiváló helyismerettel rendelkező fiatal volt. Ezért a hatalmas túlerővel szemben is sokáig ki tudtak tartani.
Irtózatos harcok folytak, és a megtorlás is borzasztó volt. A tankágyúk tűzcsapása után véres emberi maradványok tarkították a Mecsek erdeit. A boncteremben megcsonkított hullák feküdtek.
A legnagyobb csoport Vágotpusztán rejtőzött, 600-800 ellenállóról beszélünk.
A hideg idő beálltával többen lebetegedtek, a somogyi erdőkbe és Jugoszláviába menekültek, vagy hazamentek, többjüket pedig letartóztatták. Vezetőjüket halálra ítélték, a többiek hosszú börtönbüntetést kaptak.
Helytállásuk a hazáért példaértékű!
Ez a túra az ő emlékükért van rendezve, hogy ne felejtsük el a szabadság hű katonáit.

Régi temetők

2011-11-01T18:46:00.002+01:00

Halottak napján úgy érzem illik pár szót szólni a temetőkről, s mivel utazgatásaim során sok sok szép régi temetővel találkoztam, megemlítek néhányat az érdekesek közül.
Nemrég jártam a Vértesben, ahol Tatabányáról a Mária árkon keresztül lehet eljutni a Körtvélyesi erdei temetőbe. Szép régi sírokat lehet ott találni, szép kirándulóhelyen odajutni, emlékezni a régmúltban itt élő népekre. Van német feliratú sír, vannak kisgyerekek, van gondozatlan, elhagyott és talán elfelejtett sír, de van olyan is, ahol friss virággal találkoztam. Erről részletesen képekkel, a Vitány vári beszámolóban olvashattok.

Másik kedvencem a Lovasberényi zsidó temető a falu közepén, mindenképpen meg kell néznem hamarosan, mert olyan régen jártam ott, és mindig sajnálom, amikor elsuhanok mellette valami más valami fontosabb célért. Néha meg kell állni, nem sietni, elidőzni régi temetőkben.

Ausztriai beszámolómban olvashattatok a Lánzséri várról. Annak tövében is van egy szép régi temető, ahova a falubéliek temetkeztek itt, akkor is, amikor még magyar földhöz tartozott.

S amiről még nem írtam, de van egy Hajós-Kalocsai beszámolóm, ahhoz kapcsolódik. Azon a nyári napon már visszafele jöttünk a Hajósi kastélyból, éppen Kalocsára érkeztünk be, amikor megláttam a fák alatt egy régi temetőt. Megnéztük, elolvastuk a sírfeliratokat, és nagyon jó érzés volt, hogy a régi zsidó temetőt kipucolták, megszépítették, gondozzák, hogy ismét az emlékezés helye lehessen.

A sírfeliratok érdekesek, a legtöbbnél még olvashatók, a számomra idegen zsidó szokások érdekesek, izgalmasak. Érdemes megnézni, utána kutakodni, vajon kik voltak az itt nyugvók, miért haltak meg, vannak -e még hozzátartozóik. A temető az érzések az emlékezés a fájdalom és a megnyugvás is számomra. Minden temető hatással van rám, mint a templomok, és kápolnák, nyugalmat megbékélést, megpihenést adnak a rohanó világban.

Nemrégiben az Őrségben pihentünk, és a Galambdúc vendégházban csendes szomszédaink aludták örök álmukat, ott is egy régi temető volt. A Keserű szeren élő embereket őrzi, ettől a háznak még áhítatosabb, békésebb lett a hangulata. Jó érzés volt a szép temető mellett lakni, bár sokan lehet hogy idegenkednek ettől. Jó érzés volt minden hazaérkezésnél látni a sírokat, a virágokat, a friss zöld mezőt mellette.

Hétvégén a Mecsekben kirándultam, túra közben ezt a szép temetőt láttam Püspökszentlászlón. Erről majd bővebben a beszámolóban, egyenlőre előzetesben annyit, hogy apácák vannak itt eltemetve, akik a jóság, szerénység, segítőkészség megtestesítői. Azt kívánom mindenkinek, legyenek a közelünkben élő apácák, szeressenek minket, mi pedig ne feledjük az élők mellett a holtakat sem, emlékezzünk rájuk szeretettel.

Szalonnás rizottó

2011-10-28T09:55:00.000+02:00

Ha húsmentes kaját akarok, sokszor készítek rizses ételt. Ezúttal üres hűtő mellett kellett alkotnom, ezt sikerült az otthon lévő alapanyagokból, amik a következőek voltak:
rizottó rizs (két kis csészényi) két sárgarépa, egy vastag szelet kolozsvári szalonna, tyúkhúsleveskocka, só, bors, olívaolaj, egy darabka parmezán. A répát kis kockákra vágtam, és a leveskockával együtt feltettem főni egy liter vízbe. A szalonnát pici kockára vágtam, pici olíva olajban megpírítottam, majd rádobtam a rizst,és azzal tovább pirítottam (épphogy a rizs picit kifehéredjen) sóztam, borsoztam, aztán elkezdtem meregetni rá a leveslét.
Amikor beitta, megint meregettem, mindig úgy, hogy jól ellepje. Közben a répa is megpuhult, és a maradék lét répástól ráöntöttem a rizsre. Nem baj, ha kicsit tukmákos, pont úgy jó. Azt még másnapra a rizs úgyis beissza. Már ha marad belőle. :-) Amikor puha a rizs, kész, le lehet zárni a lángot alatta, és belereszeltem egy kis darabka parmezánsajtot. Mindent összekevertem, és így forrón tányérra mertem, majd a végén megöntöztem olívaolajjal.
Az olaszok fehér bort is öntenek a rizottóhoz, aki szereti kipróbálhatja, nekem anélkül ízlik.

Túra Szomor környékén

2011-10-26T09:03:00.003+02:00

Vasárnap az 56-os emlékezés túráját rendezték Szomoron. 23 km gyaloglást választottam a párás őszi időben. Szomor település a Gerecse és a Zsámbéki medence ölelésében van, a rajt a Kézdi-Vásárhelyi egykori kastélyból kialakított iskola tornatermében volt. Az útvonalat végig szalagozással jelölték, így csak a tájra és a látnivalókra kellett koncentrálni.

A falu emelkedő utcáján indultunk el ahonnan napos időben nagyon szép lett volna a kilátás, most azonban párafelhőbe burkolózott a táj. A szép új családi házak mellett hamarosan betértünk az erdőbe, ahol a színek kavalkádja fogadott. Egy régi boltíves nyitott pince mellett mentünk el, mely 56-ban az üldözöttek búvóhelye volt. Innen kálvárián bandukoltunk felfele, az út meredekké vált. Sajnos a kálvária szomorú szépsége megkopott, stációi üres kőfülkék csupán.

Hamarosan szuszogva ugyan, de felértünk a Kakukk-hegyre, ahol az első ellenőrzőpontunk volt. Cukorkával kínáltak, majd erős lejtő következett. Sajnos a szép kilátás csak részleges volt, jó lett volna napsütésben gyönyörködni a környékben. Nemsokára az Anyácsai horgásztóhoz értünk, itt pogácsával várták a túrázókat.

A kis tavacskát félig körbe kerülve folytattuk utunkat, mezőkön, réteken át, majd egy aszfaltútra értünk, mely a Zsámbéki Színházi Bázishoz vezetett. Itt ismét ellenőrző pont volt, finom ropogós almát kaptunk. A bázis az egykori Földi Telepítésű Magyar Légvédelmi Fegyvernemi Múzeum is egyben, ahova most féláron tudtunk volna bemenni, de a szemerkélő esőben inkább kihagytuk a lehetőséget. Bővebbet erről itt: http://www.legvedelmimuzeum.hu/ Nyári időben biztosan meg fogom még nézni, azt tudom hogy 900 Ft a belépő, és október végéig látogatható, aztán majd tavasztól újra.
Zsámbék környékének legmagasabb részén jártunk, örültünk a színes bokroknak, cserjéknek, és ereszkedni kezdtünk a falu felé.

Hamarosan újabb ellenőrzőponthoz érkeztünk egy kellemes kis étteremhez, ahonnan szép kilátás nyílt a Zsámbéki Romtemplomra. Egy forró teával vártak minket, elfogyasztása után pedig a túra legszebb látványossága következett.

A romjaiban is lenyűgöző építészeti örökségünk meglátogatása a túrán részt vevő személyeknek ingyenes volt, egyébként 600 Ft a belépő, természetesen családi és egyéb kedvezményeket adnak. Sok sok fotót készítettem, nem lehet betelni a templomrom hangulatával, román és gótikus íveivel, formáival.

A templom helyén már 1050 körül állt egy kőtemplom, aztán 1220 körül IV. Béla bazilikát épített ide, mellette a premontrei rend kolostorával. http://www.romtemplom.hu/ A templom környékéről szép kilátás nyílik Zsámbékra és környékére. Zsámbékon van még több látványosság is, amit most a túra miatt nem néztünk meg, de mindenképpen érdemes egy kirándulásra. Van lámpamúzeum amit még én sem láttam, de a római kori emlékeket, és a Zichy kastélyt is érdemes megnézni, jelenleg Oktatási központként működik.A romtemplom megtekintése után egy pincesoron indultunk tovább, majd egy tanösvény elejére érkeztünk.

Megint erdőben, majd ismét a fennsíkon folytattuk utunkat, ilyen kis péncék mellett elhaladva.

A fennsíkon áthaladva fenyőerdőbe folytatódott utunk, majd végig a hegygerincen. Nagyon látványos kis gyalogösvényen mentünk végig. Megint sajnálkoztunk a párás kilátás miatt. Hamarosan elértük az óriások lépcsőjét, ahol ismét ellenőrzési pont volt. Nápolyival tömhettük meg pocakunkat.
Az óriások lépcsője tényleg lépcsős sziklák képződménye, örültünk hogy nem fölfele, hanem lefele kellett menni rajta. Itt már kezdtünk picit fáradni, és a következő pontig látványosság sem nagyon volt. A szeles tetőre érkeztünk, hideg volt, megettük a szendvicsünket, hogy energiát gyűjtsünk az utolsó kilométerekre.
Innem már nem volt látványos a túra, még egy ep volt, ahol almalével kínáltak minket, aztán már aszfaltos úton érkeztünk vissza Szomorra. A célban meleg tea, zsíros kenyér, szép emléklap és kitűző várt minket.
Jól szervezett hibátlan túrának voltunk részesei, köszönet érte a rendezőknek. A környék gyönyörű, sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk.

Süss tököt és gesztenyét

2011-10-25T09:31:00.001+02:00

Az ősz magával hozta a tökszezont, és az október vége már a gesztenyeszezont is. Nosza, ne legyünk restek megvásárolni a zöldségesnél, finom könnyű nassot készíthetünk pár perc alatt.
Kisebb sonkatököt vásárolok, melyből két-háromszori sütés lesz két főnek. Gesztenyéből fél kiló bőven elég. A tököt apró kockákra vágom, majd tepsibe rakom, és 230 fokon kb. 20 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha aranybarna a széle. Nem kell rákenni semmit, csak legyenek kicsik a falatkák.

A gesztenyék tetejére ixet vágok jó éles kis késsel, és a már forró sütőbe (előzőleg ott sütöttem a tököt) kb. 12 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha kinyílik szépen.
Kellemes nassolást kívánok!

Szúnyog-sziget, Mészeg-hegy

2011-10-24T12:01:00.001+02:00

A Pákozd közeli Szúnyog-szigeten és Mészeg-hegyen jártam a múlt héten. Borongós volt a délután, mégis lelkesen sétáltam a sok látnivaló között. Először a második világháborús Doni emlékkápolnát néztem meg. A szép tervezésű kápolna belsejében mécses lobogott. A falakon elhelyezett apró táblák olvasása közben már potyogott a könnyem, hiszen vannak odaveszett katonák, melyekről csak annyit lehet tudni, hogy élt valahány évet, meghalt valahol a Doni harcokban. Szívszorító lehet, hogy a hozzátartozók csak ehhez a kis táblához tudnak jönni november elsején, hogy leróják kegyeletüket hősi halált halt gyermekük, férjük, apjuk, stb. előtt.

A borongós idő miatt picit sötét lett a kép, nem használtam vakut, de éppen a hangulathoz illő. Kellemesebb látvány ha innen az arborétum felé sétálunk, az őszi erdő minden színe. Itt egy klassz kis futópálya (erdei tanösvény) van, végig táblázva, kb. 3 km hosszú, dimbes-dombos, tetejéről jól látható a Velencei tó. Jó kis futóterep, erdei ösvény, kavicsos talajjal.

Ettől nem sokkal feljebb találjuk a Pákozd-Sukorói arborétumot, mely 96 hektáron több mint 250 féle fal és cserje otthona. Az arborétum területén a sétautak mellett találhatunk fedett leülős helyeket, tűzrakó hellyel, és játszóteret is, jó kis lehetőség ez szalonnasütésre, kirándulásra.

Az arborétum nyitva naponta 9-től 18 óráig, hétfő kivételével. A tájmúzeum mellett kilátó is található itt, ahonnan belátni az egész környéket, Sukorót, Velencét, és a Velencei tóra is remek kilátás nyílik.
A belépődíj 600 illetve 300 Ft.
Az arborétumba a késő délutáni időpont miatt most nem mentem be, de már többször töltöttem itt kellemes napokat, osztálykirándulás, és baráti szalonnasütés keretében.
Visszaindultam a kápolnához, ahonnan néhány száz métert haladva az emlékmű obeliszkjéhez és a katonai emlékparkba lehet eljutni.
Az 1848-as csata helyszíne emléket nyújt a katonáknak, megtalálhatjuk itt a 13 aradi vértanú kopjafáját, van 1848-as múzeum, valamint az I. és II. világháborút bemutató lövészállás, és interaktív kiállítás. Gyerekek biztosan élvezni fogják a megújult emlékparkot.

A békefenntartóknak külön kis emlékhely van kialakítva modern szoborral.

Sok a látnivaló, órákat lehet itt eltölteni, és mivel dombtetőn vagyunk, a kilátás is fantasztikus. Már messziről - még az autópályáról is - látszik is az obeliszk, ami 1848-ra emlékeztet.

Helyet kapott itt a 48-as harcok parancsnokának Móga Jánosnak mellszobra, (róla utcát is neveztek el Pákozdon) valamint egyy lovashuszár szobor is.

A sok látnivaló után kellemes lehet lesétálni a Szúnyog-szigeti Halász csárdába, mely kora tavasztól késő őszig várja a vendégeket.

Finom halászlét, halételeket, de más ételeket is fogyaszthatunk megfizethető áron. A Halász csárdától már csak pár métert kell sétálnunk a nádasok között, és a Hajóállomásra érkezünk. Nyaranta áthajózhatunk Agárdra, egy kis tónézéssel egybekötve. Ha itt szeretnénk időzni, kellemes kiülőhelyet létesítettek, ahol ha bírjuk a szúnyogokat, pihenhetünk, mélázhatunk.

Természetesen most az őszi időben már nemigen vannak szúnyogok, így bátran sétálgathatunk. Szép tavunk és környéke sok kellemes percet ígér, és a Szúnyog - sziget, valamint a Katonai Emlékpark egész napos kirándulásnak is kiváló program.
http://www.kempp.hu/

Velence Resort Spa welness, engedd meg magadnak....

2011-10-21T12:50:00.001+02:00

Ha van rá keret, néha napján engedj magadnak meg egy welness estét- szólt hozzám fájós vállam, így történt, hogy a tegnap estét a Velence Resort Spa fürdőben töltöttem.
A hétköznap este (hétfőtől-csütörtökig,18 órától 22 óráig) kedvezményes 1900 Ft-os áron vásárolható jegy megér egy misét. :-)
Az emeletre szól, beletartoznak az alábbi szolgáltatások: kapsz egy lepedőt (ha kérsz) a recepción, használhatod az öltözőt, wc-t zuhanyzót, (van egy gyenge hajszárító is) valamint sóbarlangot, finn szaunát, szoft szaunát, (nem olyan forró a hőmérséklet mint a finn szaunánál, tehát kímélőbb) tepidáriumot, (ez pihenőszoba langyos hőmérséklettel szuperkényelmes ággyal) gőzkabint, infra szaunát, merülő hidegvizes medencét, van jégköpő, és ivókút. Tehát már megéri. Ezen felül van két melegvizes medence, az egyik a 32 fok körüli pezsgőfürdős, a másik 34-36 fokos gyógyvíz, nyakzuhannyal. No, ez tette rendbe a nyakamat, és a kétszer félóra áztatás a gyógyvízben. Szuper jó volt, nem beszélve a fantasztikus esti panorámáról amit a tóra néző nagy üvegablakból láthatunk.
Az összes többi szolgáltatás, földszinti rész, csúszdák, gyerek és élménymedencék, kinti melegvizes és úszómedence és a gyönyörű tópart hozzá, megnézhető a honlapon, http://www.velencespa.com/ és még a szállodáról is mindent meg lehet tudni.
No de térjünk vissza az esti kényeztetéshez. A melegvizes medence tényleg szuper, a szaunaszolgáltatás is nagyon jó és bőséges az árhoz viszonyítva. Van kneipp hideg vizes sétáló a lábaknak, külső-belső térben lévő pihenőgyak, és terasz is. Ami nem tetszik, hogy nincs személyzet aki betartassa a szabályokat. Mert papírra ugyan ki van írva, és ki van téve, de úgy látszik nem mindenki olvassa. Két párocska hangoskodott, simán törülköző nélkül ültek be a szaunába, holott ez tilos! Nem törődve a kiírással, locsolgatták olajakkal a szaunakályhát, persze engem például és a többi vendéget nem kérdezték, akarjuk -e, nem zavar-e. Fingjuk sincs a szaunázásról, behozzák a műanyag papucsot, nem rakják le kint, had párologjon a műanyag a melegben. Szóval a szaunakúltúráról még bőven van mit tanulni. De legalább a tepidáriumban csend és félhomály volt, nem zavarta senki a pihenést. És persze az összes többi szolgáltatás is rendben működött, kellemes volt. Azért az illetékesek figyelhetnének erre, és már jó előre a recepción szólni kell a szaunázás szabályainak betartásáról. Akkor nem kell később veszekedni a vendéggel, és mindenki elégedetten távozhat.
Összességében így is finom kis este volt, jól éreztem magam, ajánlom ezt az esti verziót másnak is, főleg nyirkos szemerkélő esős időben.

Túra a Vitányvárba

2011-10-18T08:46:00.001+02:00

A Vértes hegység északi lejtőjén, Körtvélyespuszta fölött a 417 m magas Nyerges-hegy közelében egy erdővel borított kisebb kúp tetején találjuk a kis területű vár romjait. A környező fák ejtik fogságba, csak akkor látható, ha közel járunk hozzá. A kilátás viszont kárpótol bennünket, amit a várból látunk a környező dombokra, Vértessomló és Környe falukra nézve.
Ezt a kis ismertetést Nyevrikel Zsolti "Várnak a várak" mozgalmából merítettem, ugyanis ide indultunk kirándulni a hideg csípős, ám napos vasárnap reggel. Autónkkal a 100-as úton a Birka csárdánál fordultunk be, és onnan egy tanya előtt hamarosan jobbra kavicsos úton közelítettük meg a Csákányospusztai turistaházat. Mivel gyerekekkel voltunk, elég volt innen felgyalogolni a várba, és vissza, kb. 10-12 km volt a táv, 2-300 méteres szinttel.
Innentől a túra egy része azonos volt a mai napon megrendezésre kerülő Tatabánya 20 és 30 teljesítménytúrával, így aztán a Mária szakadék fele indulva sok túrázóval találkoztunk.

A szakadék igazából szép természeti látványosság, de simán gyerekekkel is bejárható, vannak sziklák, de az árok nem túl mély, víz nincs benne. Emelkedőnek indultunk és nagyon élveztük a Vértest, annak ellenére, hogy csípős volt a reggel, elkelt volna a kesztyű is.

Az út végig a kék jelzésen haladt. Hamarosan elértük a Körtvélyespusztai erdei temetőt, ahol elbámészkodtunk a régi sírok mellett.

A fába vésett Jézuska kép szép ugyan, de én azért nagyon sajnáltam a fát. A temető után hamarosan kiértünk egy erdészeti aszfaltos útra. Innen a teljesítménytúrázók balra indultak tovább, mi pedig jobbra, tovább a kéken. Változatos volt a táj, kis völgyekben, vaddisznó túrta részeken gyalogoltunk.

Nemsokára elértük az L alakú romjelzést, onnan már csak pár száz méter volt hátra, hogy meglássuk a vár romjait. A vár keletkezésének idejét nem ismerjük, de feltehetően az itt birtokos Csák nemzetség építette a tatárjárás után, mint a Dunántúli várak többségét.

A romok megközelítése kis mászást igényel, de megéri a szép kilátás miatt. Felérvén megkerestük Zsoltit, megcsodáltuk a kitűzők sokaságát, megkaptuk a megérdemelt saját kitűzőnket és csokinkat, valamint egy szép színes, a várat ábrázoló oklevelet.

A nevezési díj 300 Ft volt, annak aki előnevezett. Aki nem, az 400 Ft-ot fizetett. Megettük a szendvicsünket, ittunk egyet, fotóztunk párat, és bámészkodtunk az erdő fölött. A vár egyébként több helyről is megközelíthető, Környebánya mellől másfél óra turistaljezésen, de Tatabányáról és Várgesztesről is ide lehet jutni.

A vár történetéhez hozzá tartozik, hogy adták-vedték az uralkodók, általában zálogbirtok volt, így több tulajdonos kezén is átment. A török először 1529-ben ostromolta, majd 1543-ban el is foglalta. Később visszafoglalták, majd felrobbantották, hogy a török ne tudjon befészkelni ide.
A XVIII. századtól - sok más birtokkal együtt - az Esterházy család tulajdona volt, anyagát más építkezésekhez használták fel. A vár régészeti feltárása és állagmegóvása nem kezdődött el, sorsa bizonytalan. Nagy kár, hiszen nagyon szép kiránduló környék, értékét nem becsüli az ország, pedig a turizmusfejlesztés fontos cél lett manapság. Megítélésem szerint szép turistaparadicsomot lehetne varázsolni a vár romjai körül, némi állagmegóvás, korlátok, biztonságos ösvények kialakítása lenne hozzá szükséges. No persze pénz biztosan nincs erre sem. Csak azt tudnám, ha semmire nincs pénz, hova lesz az a sok befizetett adó. :-)
No félre a politikával, maradjunk a túrázás élményeinél. Visszaindultunk a Csákányospusztai turistaházhoz, ahonnan én még tovább gyalogoltam Tatabányára, megtoldva kicsit a túra hosszát.

Tisztára mint Toscana, jutott eszembe a régi körtés gyümölcsöst látva, alatta olajfák, bár ennek bogyói nem azonosak az olasz fákéval. Látványnak azért ez sem rossz.

Nagyon élveztem a táj szépségét, az őszi erdő színeit, a napsugarakat, igazán kellemes kiránduló idő lett. Megéri felkerekedni, kirándulni, friss levegőt, és élményeket magunkba szívni. Utána úgyis a szürke munkás hétköznapok jönnek.

Az őszi kirándulásoknak amúgy is megvan a varázsa, a színes levelek szívet melengetőek. Piros, bordó, sárga, és ennek minden árnyalata amit látunk, és élvezhetünk.

A túra végén találkoztam sok teljesítménytúrázós ismerőssel, jót beszélgettünk, kellemes nap volt.

Gesztenyefesztivál Velemben

2011-10-17T12:07:00.000+02:00

Hirtelen ötlettől vezérelve szombaton ebéd után indultunk el a velemi gesztenyefesztiválra. Számítottam rá, hogy nem egyedül leszek, de arra nem, hogy már Lukácsházától rendőrök irányítják a forgalmat, annyian választották mára ezt a programot. Igaz, az idő remek volt egy Alpokaljai kiránduláshoz, de mégis.
A tömeges dugó kissé elriasztott előre, kezdtem bánni, hogy eljöttünk. Aztán fél óra várakozás után végül sikerült a mezőkön kijelölt parkolóban helyet kapni, melynek 500 forintos parkolási díjával elvileg a helyi tűzoltókat támogattam.
Innen már csak egy km volt gyalogosan a falu, amit mi előre gondolkodva okosan kényelmes cipőben tettünk meg, ellentétben azokkal a cicákkal, akik magas sarkú topánjukban voltak kénytelenek először a mezőn, majd az aszfalton megtenni néhány km-t.
A falu elején belépőjegyet kellett vásárolni, 1650 volt egy felnőtt és egy diák belépő. Ez kis csalódást okozott, bár megértem okát. Így a benzinköltséggel együtt már nem is olyan olcsó kirándulásra jöttünk.
A belépést követően azonban minden gondról megfeledkezve élveztük és csodáltuk a gesztenyét, ahogy sütik a kis régi vaskályhák fölött, rázogatják ki a héját, majd kosárkába öntik, és mi vásárlók tömhetjük a szánkba.

A ronda neylont szép kis konyharuha fedte, és még szebb szakajtó, de belül a korom miatt kellett ez is. Így a fotó nem túl szép, de a lényeg benne van.

Az árusok végig az utca két oldalán km hosszan kipakoltak, nekem nem tetszett, és ide nem illőnek találtam a sok bucsus portékáját, műanyag játékokkal, lufikkal. De ebből szerencsére kevés volt. Volt viszont rengeteg hazai termék, igazi eredeti készítésű finomság. Árultak őrségi tökmagolajat, a múltkor pont ilyet vásároltam én is az Őrségben.
Aztán volt sok finom sajt, finom kolbászok, sonkák, és mindent meg is lehetett kóstolni. Ízlett a zölddió lekvár, és a szürkemarha szalámi.

Süteményből, és mézes termékekből is hatalmas volt a választék, a frissen készült geszenye pürének sem tudtam ellenállni. Étkezős sátor is volt bőven, sok helyen kínálták a szokásos vásári kajákat, sült kolbász, csülök, kürtőskalács, stb. Én a tócsnit kóstoltam meg, itt cicerének hívják, de én berének is ismerem. Ízlett, enyhén borsos és fokhagymás ízesítésű volt, tetején finom házi tejföllel. 400 Ft-ért adták. Jóllaktam, tehát megérte.

Okosan kellett költekezni, hiszen mindent nem vehetünk meg, és a legfinomabb legellenállhatatlanabb (hű de hosszú szó) terméket választottuk. Így némi szürkemarha szalámi, sajt, zölddió lekvár és gesztenyepüré lapult a táskámban. Természetesen gesztenyét is vásároltam, az óriás fajtából, amiből isteni sült gesztenyét készítettem, és terveim szerint gesztenyével töltött pulyka is fog készülni belőle. A gesztenye kilója 400-tól 1000 Ft-ig terjedt.

Program gyanánt kiváló zenéket lehetett két színpadon is hallgatni, picit belehallgattunk a horvátok népi sítlusú játékába, de fő programunk a nézelődés, vásárlás, séta volt. A falu végén lévő alkotóház udvaráig sétáltunk, jó néhány túrán jártam már itt. Bájos kis falu, fölötte a Szent Vid kápolnával, egy kis ékszerdoboz.

Minden étel ínycsiklandó, az árak aránylag elfogadhatóak, viszont a tömeg már-már kellemetlen. Nyűgös férfiakat nem érdemes hozni a vásárba, ez inkább bámészkodó nőknek való szerintem. Ezt is láttuk, érdemes volt, de a sokaság miatt jövőre nem hiszem hogy kívánkozunk ide.

Fasírt és joghurt ahogy én készítem...

2011-10-14T08:23:00.002+02:00

A fasírtot évekig nem nagyon szerettem. Készítettem ugyan, de valahogy fűszeres volt, vagy a hagyma miatt nem tudom, de mindig visszaböfiztem, és nem lett a kedvencem. Mígnem egyszer véletlenül kihagytam belőle a hagymát. Láss csodát, a fasírt így is ízlett. Aztán tudatosan kihagytam belőle a fokhagymát is, így meg még jobban ízlett. Pedig a fokhagymát kifejezetten szeretem, de nem darált húsban. Így lett az én fasírtom teljesen natúr, és szerintem nagyon könnyed vacsora.
Hozzávalók: 50 dkg sertés darált hús, 2 db zsemle, 2 db tojás, só, bors, pici pirospaprika, őrölt kömény, zsemlemorzsa, és olaj a sütéshez.
A darált húst egy tálba teszem, a zsemléket vízbe áztatom, kicsavarom, és hozzákeverem a darált húshoz. (Emiatt kenyér nem fog kelleni a fasírt mellé) Két tojást beleütök, (a tojást mindig megmossuk, elvégre a tyúk fenekéből jön ki) sózom, borsozom, őrölt köménnyel megszórom, és kicsi pirospaprikát keverek bele. Ezt akár el is lehet hagyni. A serpenyőben nem túl sok olajat öntök, és amíg melegszik gombócozom a fasírtot. Egészen pici gombócokat formázok vizes tenyérrel, beleforgatva a zsemlemorzsába. Forró olajban mindkét oldalára átfordítva sütöm.
És íme az eredmény:

A vacsora után a reggelit is elkészítem előre, alábbi módon. Kell egy kis vödör (tesco-ban kapható fél literes) nádudvari natúr joghurt, és egy csomag fagyasztott eper vagy málna. Most eper volt. Az epret kiolvasztottam, a joghurtot tálba öntöttem.

Ezután turmix géppel összeturmixoltam a gyümölcsöt, néhány perc csupán, és összekevertem a joghurttal. Ízlés szerint porcukrot teszünk bele. Nem kell túl édesre, de anélkül túlságosan savanykás lesz.

Visszatöltöm a vödörbe, és éjszakára állni hagyjuk a hűtőben. Másnapra jól összeérik, és néhány napig eláll. Isteni. :-)

Zalakarosi túra

2011-10-12T10:17:00.001+02:00

Zalakaros. Zala megye legkisebb városát mindenki a fürdőjéről ismeri. Kevesen gondolnák, hogy a fürdésen kívül milyen kis túraparadicsom veszi körül a várost. Nem először jártam itt túrázni, a környék természeti értékei kiemelkedőek, a földrajzi adottságok kedvemre valók, dimb-domb, szőlők, gesztenyefák, vendégszeretetről híres emberek, és a Kis-Balaton közelsége. Mindig szerettem őszidőben szőlős helyeken túrázni, elkap valami furcsa melankólikus érzés, ha a szőlő-dió-geszenye, szüret-bor illatát magamba szívom.
Ezen a vasárnapon a Zöldgömb sportkör szervezésében (http://www.zoldgomb.hu/) egy 23 km-es túrát tettem Zalakaros környékén. Az idő napos, de nagyon szeles volt, ezért a 9 órás induláskor még a kesztyűhúzás gondolata is eszembe jutott, fáztam kicsit. Persze a tapasztalt túrázó tudja, hogy nem baj, ha induláskor kicsit fázunk, mert a gyaloglástól - főleg ha hegynek indulunk - úgyis kimelegszünk. A fő utcán indultunk el, ami híres a szép piros lándzsa virágairól. Végig a városon ilyenek vannak az út szélén.

Az egész városka gyönyörűen parkosított, szemét sehol, viszont gondozott porták, szép utcák annál inkább. Utunk végig vezetett a takaros házak és nyaralók között, szinte minden második ház kiadó apartman.

A városka dimbes-dombos jellegéből adódóan hegynek fölfele zöld jelzésen baktattunk túratársaimmal, és egyre szebb lett a panoráma. A város határában sok helyütt van szőlő, vannak gesztenyefák, és potyogott a dió is az orrunk előtt.

A zöld jelzés mellett a piros kilátó jelzés a határban lévő kilátóhoz vezet, most nem arra vitt utunk, de már többször jártam ott, nagyon szép a kilátás, és a központtól nincs több 2 km-nél. Így is láttuk a távolban a fa-szerkezetű építményt.

Hamarosan beértünk az erdőbe, ahol igazi zalai vendégmarasztaló sár fogadott bennünket. Nem igazán örültem, de a táj, és a friss levegő, az erdő csendje kárpótolt. Hamarosan megpillantottuk a fák között Zalamerenye kis fehér templomát, nagyon szép látvány volt.

A túrista jelzések szépen fel vannak festve, ha valaki csak kirándulni akar, kb. 4 km Zalamerenye, érdemes átsétálni a zöld jelzésen. A faluba beérve a templom alatt pontőr fogadott bennünket. Sajnos nem volt időnk felmenni a Szent Mihály templomba, pedig csábító még a felvezető út is.

A kis falu csendes volt így vasárnap reggel, még a helyi kocsmát is zárva találtuk. Láttam szép régi kúria szerű házakat, nemesek lakhatták régen. Kár értük, nem sok jelét láttam a faluban építkezésnek, felújításnak, bár a falu már Szent István óta lakott hely. Thury György várkapitány rezidenciája is volt egy ideig. Az ő nevével fémjelzett túra tavasszal kerül megrendezésre. (http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/)

A faluközpontban hősi emlékmű áll az I. és II. világháború hőseinek emlékére. A falu látnivalói még egy kastély, a paplak és káptalanlak, az ótemető, a pálos malom romjai. Ennyi látnivaló arra csábít, hogy legközelebb is eljöjjek túrázni, és ezeket a látványosságokat is megnézzem. Az emlékmű rendezett kis parkban áll, mellette haladtunk el.

A falu szélén lévő tó jó időben kellemes horgászáshoz, sétához, most borongós volt az idő, nem időztünk sokat.

Megint erdőben folytatódott utunk, a következő ellenőrzési pontig, mely az Öröm-hegy alatt volt. Kis kitérőt kellett tenni a régi kőhídig, ahol megint pontőr várt minket, vízzel, keksszel, szőlőcukoral felszerelve. A nagy meglepetéstől elfelejtettem a kőhidat lefotózni. Innentől a sárnak is vége lett, hegynek indultunk tovább, ősrégi fák között. Nemsorkára felértünk a Postás kulcsosházhoz, ahol ismerősökkel találkoztunk. Kicsit pihentünk, ittunk, aztán a hegytetőn megcsodáltuk a panorámát. El lehetett látni egészen a Keszhelyi öbölig. Láttuk a Kis és nagy Balatont, de még a Tanúhegyeket is.

Nemsokára elhaladtunk a Rockenbauer kopjafa mellett. Nevét biztosan mindenki ismeri a Másfélmillió lépés Magyarországon c. ismeretterjesztő film miatt, amikor az országos kék túrát végig filmezték. Egy fotóval emlékeztem meg róla. (Nevéről túrát neveztek el, augusztusban rendezik a híres Rokit.)

Hamarosan ismét Zalakaros határában voltunk, még egy harmadik pontőrnél is lejelentkeztünk, és lassan közeledtünk a cél felé. A város határnál szép kis szalonnasütő helyek vannak kialakítva, hármat is láttunk útközben.

Ebből is látszik remek kiránduló környék, érdemes jönni nemcsak fürdeni. Egész hetet ki lehet tölteni a környék bejárásával, jobbnál jobb éttermek, cukrászdák vannak. Már csak pár utcán kellett végigsétálni, és beértünk a célba. Megkaptuk oklevelünket, kitűzőnket, volt zsíros kenyér, így a 700 ft-os nevezés már nem is tűnt soknak. Fájó szívvel intettem búcsút Zalakarosnak, s megígértem neki, hogy visszajövök hozzá.
Tavaly nagyon szép biciklitúrán voltam itt, körbe tekerhető a Kis-Balaton bicikliúton Zalakarosról indulva. 37 km, nem megerőltető, hiszen abban nincsenek szintek, viszont nagyon látványos.
Érdemes eljönni, Zalakaros mindenkit szeretettel vár.

Természetvédelmi terület a város zugában (Királyok városa III.)

2011-10-10T10:40:00.003+02:00

Királyok városa III.
Székesfehérvár neves látnivalói is sorra kerülnek majd, de szívem csücske, az én kis busongóhelyem a városban ez a kis gyöngyszem, természetvédelmi terület az Apatini utca végén, a régi bánya helyén található A terület a Budai út, Zentei út, Becskereki u. által határolt belső részéen van, csak az Apatini u. felől közelíthető meg, a többi rész magánterület. Szeretek ide kijönni, akár bánat ér, akár csak gondolkodni, elvonulni egy picit, távol a város zajától, és mégis közel. A régi bánya helyén van a park, tele meglepő, szemnek-szívnek kedves zuggal.

A szépen kialakított ösvényen most éppen végig lehet sétálni. Tavasszal állt a víz, ideiglenes tó alakult ki a park sziklákkal határolt belső részén. Ha elindulunk az Apatini út végén a vérszilvafákkal övezett ösvényen, hamarosan meglátjuk az ülő békára emlékeztető köveket.

A kavicsos ösvény úgy lett kialakítva, hogy körbe lehet járni a parkot. A park széle sziklás magas part, így védve, óvva vagyunk a zajtól, szmogtól, kis édenkert ez, szép fákkal, érintetlen zugokkal. A park közepén kosárpalánk és pálya van, nem tudom jár -e ide alaki játszani, az biztos, hogy néhány szemetes jó lenne.
Szebbnél szebb részletei vannak a parknak, próbáltam fotóval is megörökíteni amit lttam. A szomorú füzek látványa például megkapó.

Séta közben jólesik a csend, a madárfütty, picit elvonulva lenni a stressztől. Ha nincs is sok időnk, ide kijönni nem tart soká, pár perce lenyugodni, megpihenni. Ha tovább sétálgatunk, elérkezünk a kis tóhoz, ez már a Budai úti rész sziklái alá esik.

A kis tóban békák laknak,a tó tetejét is békanyál borítja, középen náddal, öreg fával. Tiszta idill. :-)
Tovább sétálva a Budai úti templom alá érkezünk, most száraz, de csapadékosabb időben itt is víz van.

A kisebb szintemelkedések között az ösvényen szépen kialakított lépcsők vannak, de a kavicsos talaj nem kedvez a tűsarkú cipőknek. Az ősz színei is érvényesülnek már, nagyon szép látvány a sok színes bokor, és érdekes formájú sziklamaradványok.

A park belső részén van egy feljárat, mely a Zentai úti iskola hátsó kertjéhez vezet. Aztán lassan visszaérkezünk a bejárathoz, az egész körséta 10-15 perc. No persze annyit időzünk, amennyit szeretnénk. Érdemes kilátogatni, bár itt pont az a jó, hogy nincs ember, nyugalom van, és béke.
Jó lenne, ha mindenki vigyázna erre a kis gyöngyszemre, láttam a vízben eldobált petpalackokat, kár érte. A mi földünk, a mi életterünk, nekünk kell óvni, védeni magunknak és gyermekeinknek.

Vasárnap Veleméren

2011-10-06T11:25:00.002+02:00

Harmadik Őrségi napunkon Velemérbe tettünk látogatást. A kis falucska apró rejtelmeit csak a falun végigsétálva lehet felfedezni, ezért gyalog indultunk el a faluvégről. A falu Szent István korában nemesek lakta hely volt, (Erre utal a szomszédos Nemesnép falu neve is) az egykori kúriasor - mely az 50-es években inkább kuláksor volt - ma a turizmust szolgálja. Szép házaikban szálláshelyeket, kerámia műhelyt találunk.

Minden ház mellett van valami apró részlet ami megkapó, szemnek szívnek kedves, élményt nyújtó. Betértünk a habán kerámiák műhelyébe, ahol gyönyörű itáliai stílusú tárgyakat láttunk. Az árakat sajnos nem az én pénztárcámhoz mérték, de csodálni ingyen lehet mindent.

A falu szélén indul a Sárga liliom tanösvény, mely az Őrség kiemelkedő növényritkaságáról a sárga liliomról kapta nevét. A tanösvény 6 km hosszú, két szomszédos falun is átvezet, és elvileg virágzásakor meg lehet csodálni a növényeket. A tanösvény szép tábláját láttuk a temető mellett.

A falu vége fele emelkedő következett, melynek a nagy melegben nem nagyon örültünk, de a szép kilátás azért kárpótolt. Felértünk a temetőhöz, melynek fekvése szinte "csábított" ittmaradásra. Panoráma, ápolt gyep a sírok között, friss virágok, hátul erdő. Ilyen helyen jó lehet nyugodni.

A temető után egy kis tisztáson, az úgynevezett Papréten találjuk a késő román, kora gót, kissé olaszos stílusban, 1300-as években épült templomot. Nyitva volt, a kedves hölgy sok mindent mesélt, többek között, hogy Aquila János freskói diszítik a templombelsőt. Az ő nevét már olvastam a faluban, kiállítás vagy emlékház tekinthető meg, de sajnos sosem hallottam még róla, ezért nem néztem meg alaposabban.
A freskók között található Háromkirályok, Mária kisJézussal, Szentháromság szimbóluma, csillag, Szent László képe, stb. és ezeknek az ábrázolásoknak jelentősége van. Templomkutatóknak feltűnt, hogy nem szimmetrikus szögben állnak az ablakok, hogy egy bizonyos tájolású templomot építettek itt.
Évekkel ezelőtt művészek, építészek, képzőművészek csoportja is vizsgálta a tér-idő-csomópont-erővonal lehetőségét. Megfigyelések alapján az év bizonyos napjain fény derül a titokra.
A templom abalkok úgy vannak építészetileg tájolva, hogy a Szentháromság vasárnapján a kelő nap első sugara a Szentháromság jelképeire esik.

Aztán a téli napfordulón a Madonna ölében ülő gyermek Jézus arcára esik elsőként a fény.
Erő van itt, lélektisztító fények, ámulatba ejtő tudomány. Csodálkoztunk, amikor piros polóban a fény elé álltam, ezt látták a többiek:

Szinte sugárzom a fényt, és a falak piros színűvé változtak. Minden időpontban más freskóra esik a fény, mindig más kerül megvilágításba, és mindennek jelentése, jelentősége van.
Állítólag Szent György napján már kora reggel ott vannak a hívek, és kinyitják a templomot, hogy csodálni lehessen a kelő nap sugarait a templombelsőben.
A templom egyébként református templom volt először, majd később katolikusoknak adták, tűzvész is pusztította, de most felújított állapotban várja a látogatókat. Bővebbet olvashattok itt: http://www.velemer.hu/
Érdemes megnézni, a tisztás körül lévő erdőben sétautak vannak, bejárhatjuk a környéket.

A Veleméri kirándulás után visszatértünk Őriszentpéterre, ahol a Bognár étterem kínálatából választottunk ebédet. Erről az "Ízlelő"-ben olvashattok.
Az Őrségi hétvégéről még egy fontos dolgot szerenék megemlíteni. Állatbarátok mindenképpen jöjjenek, mert láttunk a szállásunknál kutyát és macskát, ami ugye természetes. De találkoztunk kora reggel rókával, mókussal, aki éppen diót lopott, aztán láttunk őzet, menyétet, siklót. Abból csak picit, nem kell megijedni.

Ezen a képen "tóka" látható, mely az Őrségben sok helyen van, ezt pl. Pityerszeren fotóztam. Az általában 2 m mély tavacskát az agyagos talajba ásták, mosásra, öntözésre állatok itatására használták, és az esővízet gyűjtötték össze benne.Ez is egy táji jellegzetesség, egyben ritka érték, Őriszentpéter környékén 175 tóka van. Az Őrségről itt tájékozódhattok: http://onp.nemzetipark.gov.hu/

Őrségi túranap

2011-10-04T16:07:00.003+02:00

Szombaton Őrségi túranap volt a terv, s miután kényelmesen megreggeliztünk a napsütötte teraszon, elindultunk Pityerszerre. A fiúk lovaskocsizni mentek, mi lányok gyalogtúrára. Pityerszer nincs messze Őriszentpétertől, Szalafőt kell keresni a térképen, s utána megtaláljuk. Már jó sokan várakoztak egy pultnál, ahol 800 Ft-ért lehetett a vezetett túrára nevezni. A rajt 10 órára volt meghirdetve, sajnos csúsztunk fél órát, mert jelezték páran, hogy késnek. (Többek között ezért nem szeretem a vezetett túrát, mert várni kell másokra) No, volt addig időnk körülnézni a kis ajándékboltban, ahol mindenféle csajos csodát lehet kapni.

Lassacskán mégis sikerült elindulni a tájházaktól, és nekiveselkedtünk a 16 km-es határon túl is átnyúló gyaloglásnak. Elég hamar megálltunk, hogy vezetőnk meséljen nekünk az erdőművelésről, az Őrségben honos fákról, növényekről. Hamarosan látnivaló is akadt, a Szlovén "határon" állított emléktábla, és a régi határkövek. Itt megint hallhattunk egy kis előadást a hodosi és szalafői emberek barátságáról, összejöveteleiről, ahol politikamentesen étellel-itallal megrakodva találkoznak, beszélgetnek.
Innen cirok ültetvények mentén haladtunk tovább, immár szlovén területen.

A nap szinte nyáriasan sütött, melegünk volt, de élveztük a gyaloglást, az őszi erdő színeit, a réten nyíló virágok pompáját. Itt aztán nem kell semmire gondolni, nem kell stresszelni, agyalni, csak legeltetni a szemünket az Őrségi tájon, beszívni a tiszta levegőt, és élvezni a napsütést.

Hamarosan elértük a hodosi ifjusági szállást, ami nagyon szépen felújított valamikori határőrlaktanya. Szomszédaink megvendégelték a "fáradt" túrázókat finom szendvicsekkel, borral, ásványvízzel. Megint hallhattunk előadást a jószomszédi kapcsolatokról, a közös léder fejlesztésekről.

Előadónk mindent tudott, szakmailag hozzáértően, lelkesen, nagyon szépen beszélt, ízes őrségi tájszólással, ami nekem nagyon tetszett.
Eredeti volt, és nagyon szeretnivaló.

Az étkezés után kissé ijedten vettem tudomásul, hogy már dél elmúlt, és még csak 5 km-t tettünk meg. Hodosi pihenőnk után erdőben folytattuk utunkat, immár a sárga jelen, ami nekem az Őrség-Goricko túráról ismerős volt. Az erdőben a szárazság ellenére jócskán találtam gombát is, az őzlábgomba és a tinorú biztosan ehető volt, a többi biztosan nem. Szerettem volna a mai délután Magyarszombatfán rendezett gombakiállításra is elmenni, de erre az idő előrehaladta miatt nem sok esély mutatkozott hogy odaérjünk.
Megint következett pihenő, sok mindent megtudhattunk az Őrségről, pl. hogy hét szer tesz ki egy falut, hogy keletkeztek a szerek, milyen növényeket termesztenek, milyen állatokat tartanak, stb.

Szó volt egy jurtáról, és abban élő emberről is, akit titkon kicsit irigyeltem, hogy nincsenek hitelei, csekkjei, nincs idegeskednivalója. Bár a fürdőszobája sem olyan, mint amit szeretek. :-)
Nemsokára ismét elindultunk, aztán megint megálltunk, megnéztünk a tökmagolaj sajtolását a Jakosa portán. A tökmagolaj nagyon egészséges, és nagyon finom salátákra, itt a környéken sok helyen lehet kapni. Fél liter, 2000 Ft, de megéri.
(A Ferenc portán pedig házisajtot lehet kapni, az is nagyon finom.)

Elég sokat időztünk itt is, aztán nemsokára megint megálltunk ahol inni és pisilni lehetett többek kívánságára.
Itt már kicsit elfogyott a türelmem, inkább egész napos kiránduláson voltam, nem túrán. Még következett Felsőszer, aztán már a kék jelzésen végre Pityerszerre érkeztünk.

A túra végén viszont szép kitűzőt kaptunk, és részt vettünk egy sorsoláson is, amit a szervező Őrségi Nemzeti Park tartott a túrázóknak. Talán mondanom sem kell, hogy nyertünk, egy plakátot, és egy szép könyvet az Őrségről. :-)
Kellemes nap volt, és a végén a Pityerszeri kocsmában ismét dödöllét ettünk, meg tökös-mákos rétest.

Hosszú hétvége az Őrségben

2011-10-03T21:37:00.001+02:00

Pénteken kora délután érkeztünk Őriszentpéterre, hogy egy kellemes őszi hétvége vegye kezdetét. A szálláshely elfoglalása után mindjárt a hasunkra gondoltunk, és a pár km-re lévő Bajánsenyére mentünk jó kis őrségi ebédet enni. A Berek csárda jó választás volt, a finom zsíros lila hagymás kenyérkockákat pálinkával hozták előétel gyanánt. Mindjárt jókedvünk kerekedett, és az ételek sem okoztak csalódást.

Az ételek közül először a hajdinás vargányalevest kóstoltuk meg, finom volt, és laktató. Ezután ki ki amit szeretett, volt halászlé, csirkemell, de én a dödöllére szavaztam. Nem kirándulás az Őrségbe az, ahol az emberfia kihagyja a dödöllét. Finom volt, jól megpirított hagymával, bőséges házi tejföllel, és a leves után bőven elég.

Az árak szolidak, a kiszolgálás barátságos, ám a mi tempónkhoz lassú. De szabadság alatt nem siettünk, így kényelmesen kiélveztük a napsütést, majd sétáltunk a tó parton.

Ebéd után visszamentünk a szálláshelyünkre, ami megérdemel még néhány képet, és néhány szót. Vendéglátónk Erika, nagyon takaros apartmanokat tart fenn, a falutól néhány km-re lévő Keserűszer 1-ben. Az Őrség híres a szerekről, különálló kis portákról, ez egészen közel volt az Árpád kori templomhoz. Jó szívvel ajánlom, szíveslátásban volt részünk, az árak barátságosak, a vendéglátó úgyszintén. Nem sajnálta a pálinkáját, kínált minket minden adódó alkalommal, mi pedig nem akartuk megbántani, hát el is fogadtuk.:-)
A portáról sok kép készült, csodás volt a kilátás a szemközti hegyre, tetszik hogy nincs kerítés, hogy a fű zöld és vastag, szinte harapni lehet. Imádtam a reggeli és délutáni harmatot, gyermekkorom nyaralásait juttatja eszembe a Zalai nagyszülőknél. A virágok virítanak, locsolni alig kell, és hatalmas a kert, a terület, sok kis paddal, kiülővel, kemencével, összeülésre való asztalokkal.

Az Őrség számomra legszebb része a sok kaszáló, a szerek, porták, hogy nincs kerítés, szabadon nő a fű és virág. És olyan növények, amik felénk nincsenek. Az emberek barátságosak, nyugodtak, a városi embernek jólesik lelassulni és egyszerűen hallgatni a csendet. A házikó új apartmanjaival szemben a régi ház van, ahol az idős szülők élnek, határolja még a pajta, hátul pedig ameddig a szem ellát, fű és rét. Van macska, láttam mókust, teljes a falusi idill.

A szomszédok csendesek, ugyanis egy régi temető van a szomszédságban, melyen keresztül egy ösvény vezet az Árpád kori templomhoz. Hangulatos, romantikus, el is indultunk sétálni.

A templom Árpád kori, a XIV. században épült, ajtóbejáratán románkori minta. Az 1550-es években erődítménnyé építették át, ennek nyomai a földsáncok, vizesárok még most is látható.

A templom stílszerűen Templomszeren áll, ez már a falu vége, ha Szalafő felé indulunk. Ezután következik a Keserűszer, ahol a mi szállásunk volt található, a Galambdúc vendégház. A szállásról itt találtok meg minden információt. Jó szívvel ajánlom.
http://www.orsegivendeghaz.hu/

Túra három várromhoz

2011-09-26T11:22:00.004+02:00

Hétvégén három Balatonfelvidéki várat kerestem fel a Várnak a várak sorozat túrájaként. http://ttt.tr.teljesitmenytura.com/egyeb/2010/Varnak_a_varak.pdf
Miután leteszteltem a székesfehérvári állomást (pontos info, kedves pénztáros) megvásároltam jegyemet (2300 Ft) a Bp. Déli- Nagykanizsa vonalon Balatonszentgyörgyig. Ott már vártak rám, hogy a túrát megtegyük autóval, és gyalog vegyesen. A vonatozás jól telt, szerencsém volt, éppen a szervezőkkel utaztam, így a két óra gyorsan eltelt. Ezután Keszthelyen át Rezibe indultunk, ahol a falu szélén, a kék jelzés, majd kék várrom jelzés elején hagytuk az autót, és a szervezőket. Innen 4,7 km oda és vissza is a Rezi fölött magasodó várrom. Kavicsos úton gyalogoltunk az őszi színekben pompázó erdőben, örömmel felfedezve, hogy más túrázók is vannak. Felérvén kellemes szalonnasütő hely várja a túrázókat, sok paddal és asztallal.

A várból ezt a kilátást láthatjuk.

Érdemes felkeresni a Zalaszántó közelében lévő Sztupát is, mely messze, szemben fehéredik. A panorámás képen látható szemben a Keszthelyi hegység 413 m magas bazalthegye, melyen a következő felkeresendő vár Tátika áll. De térjünk még vissza egy kicsit a Rezi várra. Történetét itt olvashatjátok el: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rezi_v%C3%A1r
Egyébként Rezi vára jelentéktelen vár volt, most sincs sok rom, de amiért mégis érdemes felkeresni az a csodás kilátás, jó levegő, és a környék szépsége, nyugalma. Sokan vettek részt a túrasorozatban, jó érzés látni, hogy szeretnek az emberek kirándulni, főleg ilyen szép napos őszi időben. Reziről nekem midig a katonaság jut eszembe, ugyanis a honvédségnek itt volt egy laktanyája, ahová apukámat gyakran behívták. Ma már csak a túraútvonal melletti betonút maradványai jelzik, hogy valaha itt igazi katonai terület volt. Nem is lehetett akkoriban a várat csak úgy látogatni, alaposan lecsekkolták a turistákat.

A második felkeresett vár Tátika vára, mely a Gersei Pető család magánvára volt. Előzőleg itt rejtették el a pálosok értékeit, de 1589-ben egy török támadás után a vár végleg lerombolt állapotban maradt. Megközelítése Zalaszántó felől a kék jelzésen, majd a kék vár rom jelzésen. Az aszfalt úttól 2 km fel, és le is. Itt több romot találunk, és a megközelítés is romantikusabb, szerpentines jellegű út, mely picit megizzaszt bennünket. de nem fogjuk megbánni.

Látszólag egyformák a vármaradványok, a kövek, sokan nem tartják érdemesnek a felkeresésüket, de én szeretem a természetet, a jó levegőt, a madarak hangját, az őszi erdő színeit, és mindig elolvasom a vár történetét, így őseinkről sokkal többet tudok meg. http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1tika-v%C3%A1r
A séta után továbbindultunk Sümeg felé. Az út dimbes-dombos, kisforgalmú, kellemes utazást ígért. Sümeg előtt már messziről láttuk a várat, kiemelkedik a várhegy a tájból.

A várat így egyszerű megtalálni, a parkolás is könnyű, és ingyenes. A bazár és büfé sor elhagyása után lépcső, majd nagy macskaköves szerpentinút következik, ezen jutunk fel a várba. A fájós lábúak 500 Ft-ért igénybe vehetik a vártaxit, de gyalog is kb. 8 perc alatt fel lehet érni. Kissé tériszonyos a felső része, de a kilátás itt is nagyon szép. A vár alatti Kapitány Hotel teljes panorámájában megtekinthető.

A várbelépő 1500 Ft, nem túl drága, és sok látnivalót kínál. A jelenlegi üzemeltetőnek köszönhetően az állagmegóváson túl szép kialakítású kiállításokat láthatunk, sőt nyaranta vasárnaponként színes programok is vannak.

Sümeg büszke a várára, mely püspökségi tulajdonban volt, és a török korban is jelentős volt szerepe. Bővebben itt olvashattok róla.
http://www.sumegvar.hu/a-sumegi-var
Örömmel fedeztem fel, hogy Sümeg központja több más városhoz hasonlóan szépül és épül. Jelenleg fel van túrva minden, remélem hamarosan elkészül, és a barokk városka tékessége lesz. Aki szeretne egy egész napot itt eltölteni, biztosan nem fog unatkozni, mert ahogy a vár honlapján is látható, érdemes felkeresni a Püspöki Palotát, a tanösvényeket, és a végén egy jó kis éttermet. Mi a vár alatti csárdát választottuk, ahol bár nem túl nagy a választék, és az árak sem alacsonyak, azért sikerült találnunk olcsóbb, és finom ételeket. A kiszolgálás gyors és kifogástalan volt, az általunk választott vadpörkölt ízletes, a sümegi fatányéros szintén. Az étkezést egy sümegi palacsinta kombinációval zártuk, ami szintén nagyon finom volt.

Királyok városa II. rész

2011-09-22T08:35:00.004+02:00

Ezúttal Székesfehérvári állomás térsége, a Vasútvidék - hivatalosan Búrtelep - kerül bemutatásra. Az állomás historizáló stílusú épületét a háborúban lebombázták, az újjáépítés 1952-ben valósult meg. Hatalmas oszlopok hívogatják az utazókat, mely szocialista-realista stílusnak mondható, klasszicizáló elemekkel. Ezeket a stílusokat elég nehéz még kimondani is, de aki megnézi, érti miről is van szó.

Az állomás épületével egyidőben mozdonyfordító korong is épült, ezt úgy kell elképzelni, hogy kör alakú sínpár épül csarnokon belül, itt tudják a mozdonyokat irányukban megfordítani. A járműjavító rész modernista, vörös klinkertéglás burkolatot kapott, aki utazik, mindezt megfigyelheti.

Az állomás a Deák Ferenc utcával van szemben, melynek sarkán emléktábla is látható a névadóról.
Lehet, hogy még az itt élők sem fedezték fel, csak elmennek mellette. Pedig nagy magyar volt, érdemes egy pillantást vetni az emlékműre ha elmegyünk mellette.

Szemben található a Béke téri iskola, mellette pedig az orosz katonai temető. Elhúnyt katonák emlékére, kissé méltatlanul elhanyagolva. Szerintem legalább az iskolásoknak kellene mesélni ezekről, néha kimenni, rendbe tenni, hiszen minden katona hős volt, a maga módján, hazájáért halt meg.

A temetőkről majd külön fogok írni egy bejegyzést, most készül hozzá a fotóanyag. Városunkban található egy német katonai temető is, a Szentlélek temető, (Sárkeresztúri úton) azt a német állampolgárok időközönként szépen rendben tartják.
Az orosz katonai temető mögött és vele szemben szép park van, a Béke téri parkban játszótér, szobor anya gyermekével, az út mentén pedig a fotón látható felszabadulási szobrot láthatjuk. A szobor mellett vadgesztenyefák, melyek épp most kezdenek potyogni. Sétáljunk el arrafele ha tehetjük, és a városban járunk, megnézhetjük a vasút környéki emlékhelyeket, szedhetünk vadgesztenyét őszi dekorációnak a lakásunkba.

Ha a vasúthoz közelítünk a város felől, a Deák utca helyett a Gyümölcs utcán is mehetünk, melynek platánsora is nagyon szép látvány.

Örüljünk a körülöttünk lévő apró szépségeknek is, és ne menjünk el mellettük. Jó sétát Székesfehérváron.

Szombathely környéki románkori templomok

2011-09-19T12:02:00.001+02:00

A románkori templomok c. mozgalomról már írtam, ennek keretében megnéztem a Szombathely környéki románkori templomokat is. Négy templomot néztem meg, az első a Sorokpolányi Nagyboldogasszony római katolikus templom volt. A kis templom tornya román, hajója gótikus eredetű. 1976-ban renoválták.

A második templomot már nem először láttam, de mindig áhítattal tölt el a látványa. A Jáki templomról van szó, melynek monumentális bazilikája a románkori építészet kiemelkedő alkotása. Épségben fennmaradt, bár történelme viharos.

Kívül-belül szépséges, belépődíja 300 Ft, mely nagyon olcsó, többet is megér a látvány. A templom a Sorok-patak völgye fölötti domb tetejére épült, a Ják nemzetség birtokközpontja volt. 1532-ben a szerzeteseket megtámadta a török, és barbár módon a szobrokat is lefejezték.

Nagyon sok apró és nagyobb szép részletet láthatunk a templomban, sokáig lehet gyönyörködni kívül is belül is, és valahogy mindig olyan békés, megnyugtató állapot, ha templomot nézünk meg.

A templommal szemben található a Szent Jakab kápolna, az is nagyon szép.
Ják után Balogunyom római katolikus templomát néztem meg. A XIII. századi templomon minden nagyobb művészeti stílus nyomot hagyott, de a műemléki kutatások során több románkori falrészletet tártak fel. Ottjártamkor éppen szüreti felvonulás volt, ezért csak rövid ideig nézelődtem.

A negyedik románkori templom Dozmat faluban álló XII. századi római katolikus templom, mely Szent György tiszteletére épült, majd várbirtok volt. Ottjártamkor éppen a lábazatot újították fel.
A templom a temetőkertben áll egy dombtetőn, szép kilátással a környező dombokra.

Utolsó felkeresett templom Csempeszkopácson álló románkori templom volt, melynek szép bejáratánál készült a fotó.

Kőszeg környéke a határon túl

2011-09-18T19:38:00.002+02:00

Amint átlépjük a határt Kőszegnél - amit már csak a kitört ablakú, elhagyott határőrségi irodák jeleznek - hamarosan Lékára érkezünk. Egy csodaszép romantikus várat találunk itt, emlékeim szerint pár ezer forintnyi euro a belépő, de magyar nyelvű részletes leírást kapunk, mindenképpen érdemes megnézni. Ezt a várat most kihagytuk, mert már többször láttam. Most más volt az uticél, kis túra a határon túl, a kb. 50 km-re lévő síterepen, Mönichkirchenben. A felvonó 9 euróba került, és ezer m magasságba repített. Sok turistát csalogatott a jó idő, a hegyen lévő hütték is nyitva voltak. Mi felgyalogoltunk a csúcsra, a túraútvonalak jól ki vannak táblázva, a jelzések is jók, így akár térkép nélkül is bátran túrázhatunk. Ilyen panorámát fogunk látni.

Gyönyörű zöld minden, nagyon szép a szemnek a táj. A csúcson pár euróért élvezhetjük a síelésnél megszokott gőzgombócot, vagy az osztrákoknál szokásos salátát. Én sörre és salátára szavaztam, nem bántam meg. Az ebéd, és túra befejezése után jöttek az izgalmak.

Aki nem akart gyalog vagy felvonóval lemenni, ilyen rollerrel gurulhatott 2 km-en keresztül. Mi ezt választottuk, és nem bántam meg. A gurulás kavicsos terepen történik, a rollerek széles kereke ehhez van kiképezve. Csak ráállunk két lábbal, rogyasztunk, egyik lábunk a talpunk alatt lévő fék fölött, aztán jöhet a száguldás. A karokra jó kis terhelés hárul, nekem másnap izomlázam volt benne a rázkódástól. Nagyon élveztem, szinte veszélytelen, hisz magunk választjuk meg a sebességet. Gyereknek nyugdíjasnak egyaránt nagy élmény. Visszafele megálltunk Kirschlagban, ahol negyedóra alatt feljutottunk a várba, és megcsodáltuk a környező kilátást. Belépő nincs, megéri felmenni.

A várból szép kilátás nyílik többek között a falubeli temetőre, és kálváriára.

A határtól nem messze, kb. 40 km-re más irányban találjuk Lánzsér várromjait, ami már a másnapi programunk volt. (Landsee) Európa legnagyobb megmaradt várromja, a belépő 2,5 euró, minden ki van írva-táblázva magyarul is. Nagyon kúltúráltan lehet körbe-járni a hatalmas várat, két vizesárkon át vezet a pallóhíd, majd az egyik toronyba kiépített kilátóba is felmehetünk.

Története hosszú, és aki elmegy mindent el tud olvasni a rendkívül jól kihelyezett információs táblákról. Ami nagyon tetszett, hogy egyik legjobban védhető várnak alakították ki, de sosem támadta meg ellenség.

Több mint egy órába telt mire körbejártuk, de nem bántuk meg. Wc-t is találtunk, és szépen kialakított feljáratokat, átjárást a vizesárkon, stb. Példamutatóan őrzik értékeiket, szépen rendben tartott a terület.

Ez a kép a toronyban lévő kilátóból készült, lefele nézve. A mélység szédítő, de a lépcsők biztonságosak, és a korlát még tériszonyosoknak is remek. Lánzsér romjai után szerettük volna megnézni a Kaboldi vízi várat, de sajnos csak egy telefonszámot találtunk a bejáraton, és dögmeleg volt, nem volt kedvünk felhívni.
Azért egy fotót itt is készítettem, mivel Lánzsértól 3 km kitérő, megéri.

Kirándulásunk a nyári meleg miatt Kabold-Oberpullendorf-Léka érintésével, Rechnitz-ben folytatódott. Ez a kis határfalu Bozsok túloldalán van, és érdemes felkeresni a hegyek ölelésében erők szélén lévő kis természetes tavát. A tó fürdőhellyé van kialakítva, létrák, stégek, öltöző, játszótér, toalettek, büfé, minden megtalálható a partján.

A gyerekeknek való játszótér, a vízben van, biztonságos kialakítással, a stégeken jól lehet napozni, a víz tiszta, bár elég hűvös volt. A többi részen mély, csak úszóknak ajánlott. Viszont tiszta a környezet, nincs belépő, és nagyon szép a környezete.

A rövid fürdőzés után immár Bozsoknál keltünk át a határon, és úgy érkeztünk vissza Kőszegre a bázishelyünkre. Még az utolsó nap beszámolója következik, hamarosan.

Látnivalók Kőszeg körül a határon innen

2011-09-16T15:02:00.002+02:00

Ha Kőszegre utazunk, több napra érdemes menni. Kedves szomszédos falu Velem, ahova akár a Szabó hegyről végig erdőben vezető aszfaltos úton is át tudunk menni. Igaz, vannak gödrök, de nagyon romantikus. A falu híres a Szent Vid kápolnáról, túrautak vezetnek ide minden irányból. Érdemes megnézni a Hősök kapuját, az Alkotóházat, és van egy működő vízimalom is a falu szélén.
Velem és Kőszeg között találjuk Cákot, ahol műemlék pincék sokasága emlékeztet a régmúltra. Kiállítás szerűen régi paraszti eszközökkel vannak a pincék berendezve, és a gesztenye itt is potyog már.

Nagyon kedves hely, egy órás sétával bejárható. Az út mentén található Cáki Csikó Csárda finom ételeket kínál. Tovább haladva Bozsok következik, itt éppen most volt szüreti fesztivál. De ha nincs program megnézhetjük a Sibrik kastélyt, ami ugyan szálláshelyként működik, de szívesen beengednek bárkit, gyönyörű ősfás parkjában pedig jó kis sétát tehetünk. Ha nem fáradunk el, innen indulnak túrajelzések a Kalapos kövekhez, amik nagyon érdekes, kalapra hasonló képződmények. Közben friss levegőt haraphatunk az Alpokalja klímájából.
Jó szórakozási lehetőség a Holfényliget kalandpark Gyöngyösfaluban, ami a Szombathely-Kőszegi főút mentéről közelíthető meg.
Mi ezen a hétvégén a Vas-hegyre látogattunk Felsőcsatárba, és megnéztük a Vasfüggöny múzeumot.
500 Ft-ért végig lehet járni a magánlétesítményt, mely a szőlőhegyen a présház mögött helyezkedik el. A múzeumnak tekintendő tárgyak kissé kopottas elhelyezése nem feltétlen szívderítő látvány, de a törekvés mindenképpen az. Értékes és érdekes, sőt szomorú információkat olvashatunk a vasfüggönyről, a határ háború előtti és utáni alakulásáról, véres aknamezőkről. Láthatunk szöges drótot, fölmászhatunk az őrtoronyba, megízlelhetjük a valódi történelmet.

Ezen a békés tájon nem volt mindig ilyen nyugalom. A határmenti falvakban lakók még a saját szőlőjükbe sem mehettek ki szabadon. Sándor a tulajdonos, a múzeum és emlékhely létrehozója, lelkesen mesél mindenről, s míg kicsi unokáját nevelgeti, sajnálkozva meséli, megszűnt nála a Busenschank. Német eredetű szokás, akinek saját bora van, kitesz egy fenyőgallyacskát az út mellé jelzésnek, hogy nála házibor kapható. Ha vörösbor van, vörös szalagot, ha fehérbor, akkor fehér szalagot. A házi borocska mellé jóféle harapnivalót is kínáltak, házi kolbászt, töpörtyűkrémes óriási házi kenyeret, finom házi májast. Sajnos a gyerekek felnőttek, családot alapítottak, Sándor már idősebb, nem vállalja, így csak osztrák oldalon tapasztalhatjuk meg, milyen jó kis dolog ez.
Van ugyan nem messze a Judit borozó, azt is tábla jelzni, de azt nem tudom hogy ételt is lehet -e ott kapni. Én csak ide jártam, évek óta, örömmel, és most csalódottan veszem tudomásul, az idő eljár efelett is.
A szőlőhegy tetején kedves kis kápolnát találunk, mellette vezet el a Pinka völgy turista útvonala. Sajnos nem tudjuk belülről megnézni, zárva van.

Búcsút mondunk a Vasfüggöny múzeumnak, ahol a Páneurópai Piknikhelyhez hasonlóan régi képek mesélnek nekünk a történelemről. Gyerekeinknek mindez csak múlt, régen volt, igaz sem volt. Ők már a szabad Európába születtek. Nekünk feladatunk a történelem eme szégyenletes szakaszáról szépeket, és igazakat mesélni.